Szolgálat 69. (1986)
Tanulmányok - Tárnok János: Burkina Faso első kereszténye és apostola
éppen nem nálunk van, hanem nála.“ Rokonai emlegetik, hogy ragályos betegeket is befogadott házába. A betegek! Külön karizmája volt gondozásukhoz, vigasztalásukhoz, még gyógyításukhoz is. Jól alkalmazta a népi gyógymódokat. Ha kellett, nem riadt vissza, hogy gennyes sebeket kiszívjon. A környéken nem volt beteg, haldokló, akinek ágyánál meg ne fordult volna. A keresztelési anyakönyvekben nincs lap, melyen az ő neve, mint keresztelő, ne szerepelne. Legnagyobb részben betegek, haldoklók nevei. Akkor volt elemében, amikor az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakorolhatta. Igazi apostol volt tehát. Megtapasztalta, mi a szabadulás. így átérezhette, mit jelent a teljes szabadság, vagyis az üdvösség, amit Jézusnak köszönünk. Az életét tette rá, hogy ezt sokan megtapasztalják. Kerek nyolcvan esztendő állt rendelkezésére... Fáradhatatlan, szenvedélyes misszionárius lett. Felhasználta minden testi-lelki adottságát. Egyszer zuhogó esőben állított be valahová. „Ilyen időben?...“ „Az eső esik, ha esnie kell. Én meg megyek, ha mennem kell!“ A Fehér Atyák kiemelik egyházszeretetét is. Ez engedelmességében is megnyilatkozott. Ha az atyák másképpen gondolták, elfogadta. Nem hivatkozott nagyobb tapasztalatára. A munkában nem válogatott: amit rábíztak, azt elvégezte. Emberi és sajátosan keresztény erényei pedig aranyfedezetet adtak apostoli munkálkodásának. Elmondhatjuk: Amit a világi apostolról a Zsinat határozatai írásban adnak elő, azt Alfréd Diban előre megvalósította életében. „Száz évesen, saját szememmel láttam a pápát és Rómát!“ Az önéletrajz utolsó lapjai is szolgálnak szenzációval. Ami a jó öreg számára is meglepetés volt. József fia egyszer ezzel köszöntött rá: „Édesapánk! Eljössz velünk a szentévi zarándoklatra?“ (1975) — „Hát persze, fiam!“ — vágta rá boldogan az aggastyán. A készülődés heteiben már a messzi Rómában járt a lelke. Saját szemével láthatja a várost, ahol Szent Péter kezdte építeni Krisztus nagy egyházát! Láthatja XXIII. János pápa utódját, VI. Pált! Sokan viszont ijedten próbálták lebeszélni: Nem neked való már! Száz éves vagy! Holtan hoznak haza ... Mások biztatták és kérték: Köszöntsd nevünkben a pápát! Hozz sok áldást magaddal! Élete első repülőútja tehát Rómába vezetett. Június 1, vasárnap. Pápai mise. A felsővoltaiak jó helyet kapnak, hogy a — talán egyetlen százéves zarándok — Alfréd Diban álma beteljesülhessen, a pápával kezet szoríthasson. Afrikai embernél a kézszorításnak egészen mély értelme van. A pápát előre tájékoztatják. Mise után közeledik is feléje, de a zarándokok elsodorják tőle. Alfréd meg tehetetlen, fiaira támaszkodik, szinte mozgásképtelen. Piai megvigasztalják: majd a szerdai kihallgatáson megvalósul az álma. Lassan kiürül 54
