Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Tárnok János: Burkina Faso első kereszténye és apostola

1913-ban meghal a felesége, Lujza. Három gyermeke érdekében is újra nősül, immár legszűkebb hazájából. Folo Ki, az új feleség, a keresztségben a Terézia nevet kapja. Hitoktatója természetesen maga Diban. („Hej, ha a piacon emlékezőtehetséget árulnának, rögtön vennék neked!“ - fakadt ki egyszer a szigorú tanár.)

1914. Kitört a világháború. A franciák erőszakkal is katonákat toboroznak a vidéken. Ez ellen sok helységben fellázad a nép. Meg kell ölni minden fehér embert! - hangzik a jelszó. Diban csitítja a környező falvakat: Tegyünk különbséget köztük! Emlékezzetek, a misszionáriusok mennyi jót tettek velünk, vallásra való tekintet nélkül. Éhínségben, betegségben milyen áldozatos segítők... A lázadók fegyveresen hatolnak Torna felé. Egyszer kis híja, hogy Di- bant - akire vadásznak az előőrsök, le nem nyilazzák. A falu Diibanra hallgat, elszántan védekezik. A lázadók csak akkor hátrálnak meg, amikor legerősebb harcosukat leteríti egy mérgezett nyíl. Torna felszabadult, de Reo, az előző állomáshely a missziós teleppel együtt lángok martaléka lett.

Újra dolgos évek következtek. Egymás után születtek gyermekei, és haltak is meg néhányan közülük.

Az idő múlásával testi szenvedések is jelentkeztek a vasembernek hitt ka- tekétánál. Kígyómarás nyomai, később prosztatabántalmak, combnyaktörés tették próbára türelmét. Tanár fia, József (ő rendezte sajtó alá atyja életrajzát) szeretettel dorgálta meg. Tőle kellett tehát visszahallania a sokszor elhangzott bátorítást: „Édesapánk, hát nem te mondod mindig nekünk, hogy legyen hitünk és reményünk?!“ A jó öreg visszanyerte lelke egyensúlyát. „Isten próbára tesz, de sok az örömöm is.“ Például: a vidék egyik első keresztényének a fia, Zefiír Tóé lesz egyházmegyéjük püspöke. Ráadásul rokon, mert György fiának felesége a püspök húga.

Még dolgozgat is. „Csak a lusta embert gátolja a sok imádság. Én nagy erőt merítettem mindig az imából. Ez a mi lélegzetvételünk, nélküle hogyan élhetnénk? Mi a családban minden este összejövünk imára. Szentírást olvasunk, elgondolkozunk rajta, de a családi vagy a falui eseményekről is.“

Egyre több tisztelet veszi körül. Elhalmozzák az öregnek kijáró szeretettel: ez Afrika népeinél oly természetes. A „Hit Atyja“ pedig ezt sokszorosan megérdemelte.

Ember, keresztény, apostol

Alfréd Dibant jókedvében teremtette az Isten. Az önéletrajzból egy elképesztően szívós, hallatlanul erős természet képe állt elénk. Szervezetét szinte nem lehetett tönkretenni. Egy-alvással kiheverte a huszonnégyórás hidegfürdőt ... Rabtartója nem hiába őrizte, kegyetlen eszközeivel, kincset érő munkását. De mennyivel inkább kincset ért ez a munkaerő, amikor már felszabadultan, hitből fakadó buzgóságga! törte magát, hogy minden a legjobb legyen és alkotásai mielőbb szolgálhassák Krisztus ügyét és szeretett népe javát.

52