Szolgálat 69. (1986)
Tanulmányok - Tárnok János: Burkina Faso első kereszténye és apostola
„Legfőbb úr, ha akarod, hogy visszajussak a rabságba, hát... a te kezedben vagyok. De ha nem akarod, ments meg engem!“ Délnyugati irányban, egy településnél kötnek ki. Fehér embereket lát meg, feketék között. Fehérek! Ezek dúlták fel szülőföldjét, égették fel vetésüket... A rossz helyett a még rosszabb következik? Testben is, lélekben is szabad ember Egy fehér ruhás fehér ember közelebb hívja. Nem! Nem! — kiáltja rémülten Diban. Ekkor egy közelben dolgozó asszony a saját nyelvén szólítja meg: „Kis testvérem! Menj csak, ne félj!“ Évek óta nem szólt hozza senki anya- nyelvén. Most teljesen megnyugszik. A fehér ruhás felajánlja neki: tartson vele dél felé, Segouba. Boldog igen a válasz. Csak távolodni, bárhová is, a rabság földjétől! Ségouban Garlazantec atya — a Fehér Atyák rendjéből, ő volt a fehér ruhás — egy nagy házba vezeti be. A falakon fehérbőrű férfiak, nők képei. Az egyik nő, a Szent Szűz — képe előtt. Diban lába földbe gyökerezik. Nagyot kiált: „De hiszen ő az! Ö az! Ezt a nőt láttam álmomban, ő hívott! Mondjatok el róla mindent!“ A Szűzanya irányította tehát Szent Fiához a későbbi, nagyszerű világi apostolt! Érthető: Diban mindjárt otthon érezte magát. Nagy szorgalommal, a visszanyert szabadság lázas örömével vett részt a téglavetésben — majd a tanulásban. Testi erejét teljesen visszanyerte, lelke békét élvezett, szívét kimondhatatlan öröm töltötte el. A keresztség után — amelyben az Alfréd nevet kapta — az új keresztény elvégezte a katekéta iskolát is. Most az Atyák szereztek neki feleséget: 1904- ben megnősült. Segou, ahol ez történt, a mai Mali Köztársaság területén, 500 kilométerre van hősünk szülőfalujától, nyugatra. Az akkori viszonyok közt elérhetetlen messzeségben. Pedig a fiatal férj egyre többször gondol haza: Mi lehet az enyéimmel? A Gondviselés kegyes hozzá: a Fehér Atyák a mossik földjén, a leendő Felső-Volta kiszemelt fővárosában is le akarnak telepedni. Felkérik Alfréd Dibant, menjen ő is Ouagadougou-ba. A fiatal katekéta ugyan szomorú, hogy el kell hagynia kettős szabadulása feledhetetlen színhelyét, de örül is a hírnek. A kis pionír csoport 1904. szeptember 3-án éri el a várost. Templom, rendház, iskola, kórház épül ott. irányító és első munkás természetesen Diban. És persze, katekizál is. 1905-ben megszületik első gyermeke. Ezt még megvárja, utána siet haza, Daba. Édesapja és testvérei élnek! Édesanyját már nem találja életben, nagy bánatára. Új és új állomáshelyeken van rá szükség: Navrongóban, Reóban majd Tornában. Minden új állomáshely új nyelv vagy nyelvjárás megtanulását kívánja a katekétától. 51
