Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Oláh Miklós: Húsvét örömhíre és megélése

Krisztus leszállván, annak erejét összetörte s elenyésztette" (Liturgia, 7. h. konták).

Reális és közvetlen oksági viszony van tehát Krisztus feltámadása és a mi feltámadásunk között. Nemcsak mielőttünk, hanem miérettünk támadott fel. Feltámadunk, nemcsak Krisztus után, hanem Krisztus általi Nem csupán azért jött a földre, hogy értünk engesztelő áldozatként meghaljon, hanem azért, hogy magával egyesítsen és minden vonatkozásban győzelmének részesévé tegyen. Erről a meggyőződésről beszél oly ékesen az az ujjongó lelkesedés, az a sodró erejű diadalérzet, ami legjellemzőbb sajátossága a húsvéti liturgikus szövegeknek, illetve magának az ünnepnek. A halál nagy, sötét li- dércétől megszabadult lelkű ember ujjong és ünnepel itt, olyan kitörő örömmel, amilyen szorongással félt eddig az ősi ellenségtől.

3. Kereszt, halál és feltámadás

A kiváló ortodox teológus, Alexander Schemann nyomán tisztáznunk kell egy esetleges félreértést:

„A lelki halál az, amit Krisztus meg akart törni és megsemmisíteni; azért jött, hogy ettől a lelki haláltól megmentsen bennünket... Tekintve, hogy az ö halála nem más, mint szeretet, nem más, mint vágy: megsemmisíteni a magányt, az élettől való elidegenedettséget, a halál sötétségét és átkát; nem más, mint szeretet azok iránt, akik meghaltak... ezért nincs „halál" az ő halálában. így az Ö halála, mivel az a szeretetnek, mint életnek és az életnek, mint szeretetnek végső kinyilvánítása, elveszi a halál „fullánkját", a bűnt. Valóban megsemmisíti a halált, mint a Sátán és a bűn világfeletti hatalmát. De nem „semmisítette“ meg, nem „pusztította el“ a fizikai halált, minthogy nem szüntette meg ezt a világot, amelynek nem csupán „része“ a fizikai halál, hanem az életnek, sőt növekedésnek az elve. ö végtelenül többet tesz azzal, hogy elveszi a haláltól a bűn fullánkját, megsemmisíti a halált mint lelki valóságot. önmagával tölti be, szeretetével és életével. A halál az élet elidegene- dettségének és romlottságának igazi valósága volt. Ragyogó, örömteli „átmenetté", átlépéssé tette egy teljesebb életbe, teljesebb kapcsolatba, teljesebb szeretetbe. „Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség" (Fii 1,21).

„Jertek, igyunk új italt, -|- nem a kemény sziklából csodásán fakasztottat, + de a Krisztus sírjából csörgedező + halhatatlanság forrását, + kiben megerősödünk“ (Húsvéti kánon). „Jöjjetek az emberiség családjából mindnyájan, kiket megmart a bűn, s vegyétek bűneitek bocsánatát. Én vagyok megbocsátástok, üdvösségtek húsvétja, én vagyok az értetek levágott bárány, én vagyok váltságotok, én vagyok életetek, én vagyok feltámadástok, én vagyok fényetek, én vagyok mentségetek, én vagyok királyotok. Én az ég fényességébe viszlek titeket, én az örök Atyát mutatom meg nektek és jobbom feltámaszt titeket" (Szardeszi Metiton). A keresztáldozat és a feltámadás tehát diadal39