Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Oláh Miklós: Húsvét örömhíre és megélése

mas és teljes egységbe fonódik össze. Az emberi fájdalom és nyomorúság mélységeibe Krisztus osak azért szállt alá, hogy onnan kiszabadítsa az emberiséget. Életadó a kereszt, mert a feltámadáshoz vezet.

De mintha ez a kapcsolat nem lenne elég világos nekünk és elég tudatos bennünk! Olivier Clement írja: „A kereszt eredetileg a halál megtiprását és az élet győzelmét jelentette. Ezért tettek a keresztények keresztet sírjaikra. Ma a kereszt a legtöbb nyugati ember számára a halál, a temető fogalmával egyenértékű. Krisztus nemes, hősi alakja is szenvedőleges, szánalomra méltó személyiség lett: nem önkéntes alázatot sugároz, hanem durván kifejeződő nyomorúságot.“ Elhomályosult annak tudata, hogy „kereszt által lett az egész világ öröme“, s mintha Krisztus keresztje „kiüresedett és erejét vesztette volna“. A kereszt igéje már nem „botrány és oktalanság“, mert hangja értetlenségbe és érdektelenségbe vész? Igaz, hogy a kereszt „jel volt és dísz lett“? Persze, nem tudhatjuk: mit jelent a kereszt, ha nem tudjuk, hogy kicsoda Krisztus. És nem lehet helyes fogalmunk Krisztusról, ha nincs fogalmunk Istenről. „A kevesebb több lenne“ és a megfeszített Üdvözítő ábrázolása elsősorban nem a művészet, hanem a hit és szeretet tárgya.

A kereszt ábrázolásának használata tényleg nagyon elterjedt a katolikus és ortodox egyházban. Némely más keresztény egyházak és közösségek bot- ránkozva, sőt szinte felháborodva veszik ezt tudomásul. Sajnálatos módon nem látják és nem értik meg e gyakorlatban az odaadó tisztelet, hála és azonosulás vágyát, szándékát. Viszont igaz, hogy a feltámadás képe gyakoriságban messze elmarad a keresztábrázolás mögött. De ez csak a felületes szemlélet, mert a feltámadás ikonja nem csak képi ábrázolás lehet. Minden vasárnap és minden szentmise a feltámadás ikonja, sőt sokkal több! Hisz „az eucharisztia nem más, mint a húsvét misztériumának aktualizálása a Szentlélekben“ (O. Clement). Igaz tehát Ireneusz mondása: „A keresztény hit és a keresztény teológia egész lényegében „húsvét-hit“ és „húsvét-teológia". Azt hiszem, nem téved J. Blank, amikor — Szardeszi Meliton Pászka-homíliáját elemezve - megállapítja: „A keresztény hit számára sokkal fontosabb Krisztus már megtörtént feltámadása és a Krisztusban már realizált üdvösség, mint a még hiányzó eljövetel."

Krisztus teljes húsvéti művét és az ahhoz méltó keresztényi magatartást tekintve igaznak kell elfogadnunk X. L. Dufour megállapítását: „Személyiségem — és sorsom - az adott és kapott szeretetböl szövődik.“

Felhasznált irodalom: O. Clement: A kereszténység tisztulása. Mérleg 72. 224; óker. írók (sorozat), Bp.; Timkő Imre: Egyetemi előadások a Teológia Orientalis-ból (jegyzet): „Ősi források tanúskodnak húsvét liturgiája eredetéről" (cikk-sorozat); Szabó F.: Jézus Krisztus tegnap és ma, Róma; „Krisztus közöttünk", Bp. 1983; Keresztes Sz.: Damaszkuszi Sz. János húsvéti kánonja (kézirat); Berky F.: Az orthodox kereszténység, Bp.; Koncz L.: A mi Krisztusunk, Bp.; J. Blank: Sardesi Meliton Pászka-homiliája, Sophia; D. C. Marmion: Krisztus a lélek élete; A. Schmemann: Vízből ős Szentlélekből (kézirat).

40