Szolgálat 69. (1986)
Valóban faltámadt!
VALÓBAN FELTÁMADT! Vidám és lelkes fiatalok csoportja állt a téren, a templom előtt. Arcukról öröm sugárzott, és örömre gyűlt a szíve annak is, aki rájuk tekintett. Mert magatartásuk nemcsak fiatalságukat tükrözte. Lelkesedésük sokkal mélyebbről tört fel. Húsvét reggele volt! Az éjszakát imában virrasztották át. Isten kegyelme magával ragadta egész valójukat, újból átélték a hihetetlennek hangzó, de megdönthetetlen bizonyságot: Krisztus valóban feltámadt! S ebből új fény áradt életükre, az egész emberiség szívükben hordott jövőjére is, és mindarra, ami Krisztus feltámadásának tényében bennfoglaltatik. A názáreti Jézus feltámadása, a keresztre feszített megdicsőülése hitünk és az egész emberiség történelmének központi eseménye. Húsvét hajnalán nyilvánult ki teljes egészében Jézusnak krisztusi mivolta. Amit tanítványai sejtettek, de amit a nagypénteki szenvedés és halál megingatott bennük, most káprázatos és megrendíthetetlen valósággá teljesedett ki: Valóban ő a Messiás, ő az úr! Feltámasztásával az Atya igazolta, hogy tulajdon Fiát küldte közénk. így mutatta ki az emberek iránti szeretetének és megbocsátásának határtalanságát. Az emberi test, a föld pora, Jézus valóságos, de feltámadt testében új, kozmikus dimenzióba torkollott! Nem egy mai ember hitetlenkedve áll a feltámadással szemben. Felmérések szerint a megkeresztelteknek talán még a fele sem hiszi, hogy halálunk után van élet, másvilági élet. Ha vallják is sokan — inkább csak szóval, mint szívvel, tudatosan —, hogy Jézus feltámadt, de ez nem látszik meg életükön. A feltámadás hitének nincs bennük átütő ereje. Jézus feltámadása, az a tény, hogy ö velünk ünnepli halálát és feltámadását, nem tölti el örömmel szívüket. Nem gondolnak arra, hogy a Feltámadott küldi el közénk a Lelkét, aki megtanít bennünket a feltámadásban bízó, ezért a halált is megvető szeretetve, mely egyedül képes átalakítani a világot. Jézus feltámadásának ténye alig képezi beszélgetésük tárgyát. Nagyon fontos tehát, hogy mindannyian erősítsük húsvéti hitünket. Éljük át ezt a megrendítően örömteljes igazságot: Az úr valóban feltámadt s vele mi is feltámadunk. Weissmahr Béla a modern filozófia szemszögéből vizsgálja Jézus feltámadását. Végső megállapítása: „Jézus tanítványainak tanúbizonysága történelmileg hitelt érdemel. Nyugodtan osztozhatunk meggyőződésükben.“ így is mondhatjuk: A feltámadást újságírók nem látták, az eseményt nem filmezték, de mindennél meggyőzőbb a tény: az első és hiteles tanúk életét a Feltámadottal 3
