Szolgálat 69. (1986)
Valóban faltámadt!
való találkozás gyökeresen átalakította. Ez a tanúbizonyság meggyőzőbb minden technikai rögzítésnél. Farkasfalvy Dénes Máté evangéliumát „vallatja“ Jézus feltámadásáról. Rámutat arra, hogy Máté — és a többi evangélista is — az egész evangéliumra rávetíti a feltámadás fényét. Az űr feltámadásáról tehát nemcsak az evangéliumok utolsó fejezetei alapján elmélkedhetünk. Ugyanakkor az egyes evangélisták teológiai elgondolása szerint kell olvasnunk az utolsó fejezeteket is, mert csak így tárul fel ezek teljes gazdagsága. Jézus feltámadása egyértelmű az állítással: Jézus él! Szeretetében közölni akarja magát nekünk, a XX. században élő embereknek is. Milyen értelemben mondhatjuk, hogy találkoztunk a Feltámadottal? Milyen módon élhetem meg én az ő feltámadását? Ezen gondolkoztat el Péteri András cikke. Franz Dander pedig Jézus feltámadásának egy másik dimenziójára mutat rá, amit a „poklok tornácára való alászállás“ hitcikkelye fejez ki. A keleti egyházak hitében meleg és lelkes helyet kap Jézus feltámadása. XXIII. János pápa különös háláját fejezte ki Istennek, hogy éveken keresztül keleti testvéreink között ünnepelhette a húsvétot. Az ő lelkületűkből nyújt ízelítőt Oláh Miklós. Az igazi ünneplés időt és környezetet kíván. Erre hívja fel figyelmünket Philipp Harnoncourt liturgiái szakértő és lelkipásztor. Beszámol az érdekes és tanulságos kísérletről: hogyan segítette elő húsvét titkának mélyebb átélését a liturgián keresztül. A feltámadt Jézus néha rendkívüli módon is közli magát. Jelét fedezhetjük fel Alfréd Diban életében. Még pogány rabszolga, amikor titokzatos formában a Feltámadott mennybe vitt Édesanyja jelenik meg neki álmában! Ez a felismerés egész életét átalakítja: a Feltámadott hirdetője, tanúja lesz Közép-Afrikában. E megrázó élet főbb állomásait foglalja össze Tárnok János. Ki akarjuk tapogatni, hogy mennyire élő a hitünk? Vizsgáljuk meg, milyen helyet foglal el benne a Feltámadott! Ábrázolni nem olyan könnyű mint a Keresztfeszítettet. De keresztény életünk silány marad, ha nem áll mindennapjaink központjában, s ha nem hirdetjük tanúságtételünkkel: Valóban feltámadott! 4
