Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Oláh Miklós: Húsvét örömhíre és megélése

A pászka-szentelés s az azzal való szinte szertartásos táplálkozás nemcsak „a szentelmények egyik megragadó formája“ (Bálint Sándor). A hívők „a magasabb istenivel való érintkezést keresik a húsvéti ételáldásban is. Húsvét reggelén szent lakoma van; a családapa maga osztja ki a szentelt ételeket“ (Radó Polikárp). Ez a bőséges táplálkozás több mint a szigorú és hosszú böjtölést követő „hús-vétel“. Pászka: határozott és konkrét utalás Jézus Krisztusra, a feláldozott és győzelmes Bárányra. A szemet gyönyörködtetően elkészített és elrendezett hús, kalács, tojás, túró, bor megáldása közben énekli a hívők közössége: „Szentséges Pászka lön ma nekünk kinyilvánítva, -f az új és szent Pászka. -f Titokteljes, legtiszteltebb Pászka, -j- Pászka a megváltó Krisztus, + szeplőtelen Pászka, + nagy Pászka, a hívők Pászkája, -f- a paradicsom ajtaját megnyitó Pászka, + és minden hívőt megszentelő Pászka.“

Gyöngéd figyelemmel és tisztelettel viszik és fogyasztják el, a morzsákat és csontokat pedig gondosan elégetik vagy elássák. Aki nem evett pászkát, az nem ünnepelte méltóan és teljességében a búsvétot, s aki nem gyónt- áldozott az ünnepre, az nem részesedhet a pászkából. Érdekes, hogy a pászka- szentelés nincs kihalóban. Ez is mutatja az ünnep lényegével való kapcsolatát. Úgy éled fel és erősödik, ahogyan öntudatossá és személyessé válik a gyakorló keresztény vallásossága.

Sokkal szívósabban tartja magát sőt terjed a húsvéthoz kötődő, de szentel- mény- vagy ünneplés-jellegűnek már egyáltalán nem mondható ún. „locsolko- dás“. Ismert dolog, hogy ősi nem keresztény kultúrákban tavaszi megújulást kifejező-felidéző gyakorlat volt. Nem tartom kizártnak az európai kultúrkörben a húsvétkor végzett keresztelésre utaló jellegét sem. Megerősítenek e vélekedésemben Radó Polikárp szavai: „A víz, e .szent és ártatlan teremtmény' iránti ókeresztény tisztelet is ott rezeg még népünk lelkében ... Abban az anyagban keresik a megújulást, mellyel a Lélek az embereket szüli újjá. Húsvéthétfőn a .locsolkodás' is ennek a maradványa“ (Sacra Hungária, 117).

A pászkaszenteléssel és locsolkodással - bár egészen eltérő módon - ugyanaz a törekvés mutatkozik: elmélyedni a húsvét lényegében és kiterjeszteni az életnek és az örömnek ezt a körét.

II. Jegyese által él az Anyaszentegyház

A bevezető első mondat az egész embert betöltő, egész valóját mintegy kicserélő szerelem, az ideálisan szép jegyesi viszony ősi bibliai képét idézi. Azt akartam vele hangsúlyozni, mennyire személyesen érint minket, keresztény hívőket a húsvéti esemény. Aki igazán átéléssel ünnepli, arról elmondható: „Mintha kicserélték volna...“ A valóság azonban a legszebb hasonlatnál is szebb és teljesebb: nemcsak él az Anyaszentegyház jegyese, hanem éltet is. Általa élünk ... ! Amit Jézus az eucharisztiával kapcsolatban mondott („Amint én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él“ Jn 6,58), igaz feltámadásával kapcsolatban is, illetve éppen feltámadása által válik va36