Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Oláh Miklós: Húsvét örömhíre és megélése

keresztényeknek is szól a szemrehányás. Hisz a keresztény ember is találkozott az Úrral, „megküzdött“ vele, és — oly sokszor — nem ismeri fel Ót. A húsvéti báránynak nem szabad üres áldozattá lennie, amelynek a jelentését elfelejtették. A feltámadás fényében ujjongva kell szemlélnünk Istent, önmagunkat, életünket, a világot.

P. Hammond írja: „Történelmi viszontagságai képessé tették a keleti kereszténységet, hogy sok mindent megőrizzen a kereszténység korai időszakának szelleméből. Liturgiája még tartalmazza az Úr feltámadásának azt a kitörő örömét, amelyet olyan sok korai keresztény írásban megtalálunk.“ íme egy kicsiny részlet ebből az élő és érzelmileg is oly gazdag liturgiából: „Jöjjetek, ti a dicső látványt hirdető asszonyok és mondjátok Sionnak: Halld tőlünk Krisztus feltámadásának örvendetes hírét! Gyönyörködjél, vigadozz és örvendj Jeruzsálem, látván Krisztus Királyt, mint ékes Vőlegényt kiszállni a sírból.“

Igen! Fontoljuk csak meg: A Feltámadott alakját fény övezte, s ez a fény világossá tette tanítványainak és barátainak a lelkét is. Kétféle értelemben gyűlt bennük világosság. Megértettek mindent, észrevették az összefüggéseket, eszükbe jutottak a prófétai és krisztusi jövendölések. De felderült a kedélyük is: megteltek bizalommal, biztonságérzettel, örömmel és diadallal. Hitetlenségük, renyhe gyávaságuk egy pillanat alatt eltűnt. Feltámadt valami, ami addig csak szunnyadt bennük: az igazi, a Krisztust értő és Krisztust követő keresztény lélek, amely már annyira ismeri a titkokat, hogy hirdetni is meri és tudja. „Krisztusban az Isten átölelte és megszentelte azt, ami az eredeti bűnnel a Sátán győzelme és zsákmánya lett: a világot a halállal és szenvedéssel. Isten együtt szenvedett a világgal és az ember a szenvedésben együtt tudhatja magát az Istennel. J. Moltmann szavaival: ,Hogy ki az Isten a föld szenvedői és elhagyatottjai számára, azt Jézus szenvedése és halála mutatja meg' “ (Koncz L.). Azt pedig, hogy „mi“ az Isten számunkra, Jézus feltámadásában szemléljük. így és ezért örömünnep a húsvéti

Miként a húsvéti ünneplés az üdvösség egész misztériumát átfogja, ugyanúgy törekszik az ember egész valóját és életének minden vonatkozását is áthatni. A húsvét tehát nemcsak a hitnek, a vallási tudatnak és a léleknek magasztos ünnepe. Ünnepe a testnek és a nem szorosan vett kultikus közösségnek: a családnak is.

Bálint Sándor írja: „A húsvéti eledelek szentelmény-számba mennek még manapság is, annak ellenére, hogy az ételszentelés már nem általános, de kultikus jellegét a néphagyomány még mindig őrzi.“ Hajdúdorogról, ahol diákéveimet töltöttem, egy kedves emlék maradt meg bennem. Egyik húsvétvasár- napon délelőtt meglepődve tapasztaltam: a kellemes tavaszi napsütés ellenére teljesen kihalt a város. Rövid töprengés után rájöttem — és meghatott a fölismerés! —, hogy azért néptelenek az utcák, mert az emberek nemrég tértek haza az ünnepi liturgiáról és most minden háznál a pászkát fogyasztják ...

35