Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Franz Dander: Descendit ad inferos - Alászállott a poklokra

Krisztust a halottak'közül felhozza).“ Farkasfalvy Dénes, akinek fordítását idézzük, a következő magyarázatot fűzi ezekhez a versekhez (Róm 10,6-8). „Az idézet értelme tehát ez: nem lehetetlen feladatot kell megoldanunk. Az isteni Igét lehozni az égből, vagy felhozni a halál országából nem volnánk képesek. Krisztus azonban már mindkét utat megtette a megtestesülésben és a feltámadásban“ (Farkasfalvy Dénes: A Római levél, Prugg Víg. 129-131.0.).

Ha pontosabban meg akarjuk érteni, mit jelent Jézus leszállása a halál birodalmába, tüzetesebben meg kell vizsgálnunk az Ószövetség elképzelését az alvilágról, a séolról. A séol lényeges tulajdonságai a hallgatás, sötétség, magány, elfelejtettség, elhagyatottság. Mindezek között a legborzasztóbb az istentől és emberektől való abszolút elhagyatottság. A jámbor zsidók számára a legkeserűbb gondolat az volt, hogy a halott már nem gondol Jahvéra és - legalább a látszat szerint — Jahvé sem törődik többé a halottakkal. Találóan szemlélteti ezt a felfogást a 88. (87.) zsoltár. Egy súlyosan beteg, sír szélén álló ember panaszos imája: „Tán a holtakon akarsz csodát tenni? Felkelnek még az árnyak, hogy dicsérjenek? A sírban emlegetik még jóságodat, és hűségedet a holtak országában? Felfogják-e csodáidat a sötétségben, és a feledés földjén kegyelmedet?“ (11-13 w) Ez a felfogás, mondja Alfons Deissler, megbotránkoztathat bennünket, keresztényeket. De bele kell nyugodnunk abba - folytatja —, hogy az Úr, a Teremtő csak lassan haladó lépésekkel és fokozatosan nyilatkoztatta ki a titkot, amely az egyes emberek halál utáni létére vonatkozik.

Kétségtelen tehát, hogy a hitcikkely első állítása ez: Jézus mint ember valóban meghalt. Halála óráján valóban megtapasztalta az Istentől való végső elhagyatottság élményét, azt, hogy Isten távol van a lélektől. Ezt fejezte ki kiáltása: „En Istenem, miért hagytál el?“ (Mt 27,46) Jézus halálkiáltása a sötét éjszaka vakító villámaként világít rá poklokra való alászállásának titkára.

De az ellenkezője is érvényes. Minden magány, minden elhagyatottság Istentől és emberektől belemerülés a séol hatáskörébe. A séol, az alvilág nem a halál után kezdődik: „alászállás“ az ebben az életben is. A séol ugyanis nem pusztán a halottak „helyét“, hanem egy erőszakos hatalom működését jelenti. Rátelepszik már erre az életre, fenyeget ittlétünkben. Az alászállás, a séolba vezető út kezdetét veszi az élet minden szükségében: a betegségben, elhagya- tottságban ... - minden hasonló emberi tapasztalatban. Igen sok zsoltárban megtaláljuk ezt a gondolatot. Az elhagyatottság és a „descensus" (az alászállás) csaknem fölcserélhető fogalmak. Jézus átszállásához tehát nemcsak az tartozik, ami halála után történt vele, hanem mindaz a szenvedés és haláltusa, amit már földi életében megtapasztalt. Ez a gondolat elvezet Jézus alászállásának átfogóbb értelmezéséhez.

2. Alászállás és megváltás

Az ember megszegte az Istennel kötött szövetséget, s ezért megérdemelte az örök halált, Isten-távolságát. Az örök halál lényege a végérvényes megrög29