Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Weissmahr Béla: Jézus Krisztus feltámadásának valósága

azaz anélkül, hogy ezt a tanítást már eleve a mondák világába utalná, aki meg van győződve arról, hogy az ember nem az egyedüli személyi valóság ebben a világban, hanem egy Föltétien Személy jelenlétében él, aki az ég és föld teremtője, és aki a világmindenségben és a történelemben tevékenykedik.

Aki felismerte a személyes Isten létét és működésének valós voltát e világban, az maga mögött hagyta azt a felfogást, mely szerint mindaz, ami ebben a világban van, végső fokon anyagi erők tevékenységére vezethető vissza. Tudja, hogy a materializmus nem képes számot adni a valóság egészéről. így elgondolhatóvá válnak olyan események is, melyek semmiképpen sem tekinthetők fizikai folyamatoknak. Ezt a felismerést a következő pont világítja meg bővebben.

2. Jézus feltámadása nem azt jelentette, hogy Jézus visszatér az evilági életbe. Lényegesen különbözik a halott újjáéledésétől. A feltámadt Jézus új létmódba ment át. Szent Pál ezzel kapcsolatban szellemi testről beszél (vö. 1Kor 15,44). Ennek a létmódnak mivoltát persze nem tudjuk közvetlenül meghatározni. Egy bizonyos értelmezéséhez azonban elvezethet a következő megfontolás. Általában azt hisszük, hogy tulajdonképpen pontosan tudjuk, mi is az, amit anyagnak nevezünk. De ebben tévedünk. Sem a mindennapi életben, sem a fizikai kutatásban nem foglalkozunk „az“ anyaggal, hanem csak ezzel vagy azzal az anyagi valósággal, melynek sokféle tulajdonságát ismerjük, melyről nagyon sokfélét tudunk mondani. Mindebből azonban még nem következik, hogy tudnánk, mi is „az" anyag. A fizikusok elemi részecskékről, de sugárzásról is beszélnek, melyek egymásba átalakulhatnak, és le is írják, hogy mi történik a különböző esetekben. Ennek ellenére még nem mondták meg, hogy mi „az" anyag. Meghatározhatjuk mint „objektív valóságot“, de ezzel már elhagytuk a természettudományos kutatás területét. Ilyen leírással ugyanis csupán a minden természettudományos kutatás lehetőségi feltételét jelöltük meg. Olyan „meghatározást" adtunk, amely azonosítja azt, amit anyagnak nevezünk, mindazzal ami van. Az anyag tehát „a létező".

A kérdés tehát, hogy mi is „az" anyag, nem a természettudományos-fizika, hanem a filozófia területéhez tartozik. Erre pedig azért adhatunk egy bizonyos értelmezést lehetővé tevő választ, mivel (akármilyen meglepően hangzik is) már tudjuk, hogy mi is a lét, mielőtt tudnánk, hogy mi az anyag! Azt ugyanis, hogy mi a lét, önmagunkban, a saját öntudatunkban fedezzük fel, mihelyt egyáltalában felteszünk egy kérdést, öntudatunk további megélése kapcsán jutunk el oda, hogy megkülönböztethessük az anyagi és szellemi létmódot. Ez utóbbi az, mely képes megismerni önmagát és az anyagi világot. Míg az előbbi sem az egyikre, sem a másikra nem képes. Ebből egyszersmind világossá válik számunkra e két létmódnak egymáshoz való viszonya is: az anyagi lét a szellemi létnek korlátozott, — pontosabban kifejezve — magától elidegenedett voltában áll (mert hiszen a szellemi létnek is lehetnek különböző fokai). Amiből persze az is következik, hogy e kétfajta létmód között — minden különbözőségük ellenére — nincsen áthidalhatatlan ellentét. Ebből kiindulva elgon12