Szolgálat 69. (1986)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Jézus Krisztus feltámadásának valósága
2. Jézus nyitott és üres sírját feltételezi a Mt 28,12-15-ben említett bizonyára egykorú vád is, mely szerint a tanítványok ellopták volna Jézus holttestét. Egy ilyen vádra semmi szükség sem lett volna, ha Jézus zárt sírjára rá lehetett volna mutatni. 3. Meg kell fontolni továbbá, hogy Jézus feltámadásának hirdetése Jeruzsálemben elképzelhetetlen lett volna, ha Jézus teste a sírjában feküdt volna. Egy sírjában fekvő halott feltámadásáról zsidó környezetben semmiképp sem lehetett volna beszélni. A feltámadás a zsidók szerint egyértelműen a testre vonatkozott. Az üres sírról szóló evangéliumi tudósításokat tehát úgy kezelhetjük, mint hitelt és hitet érdemlő, történeti tényekre támaszkodó hagyományt. Az üres sír ténye persze — amint az manapság joggal hangsúlyozzák — önmagában véve még nem bizonyítja Jézus feltámadását. Csak a megjelenésekkel együtt van jelentősége. Mindenesetre nyomatékosan kihangsúlyozza Jézus feltámadásának valóságos voltát. Noha meg vagyunk győződve arról, hogy az üres sírra vonatkozó érvek helytállók, mégis hangsúlyoznunk kell: A húsvéti hit szempontjából nem az a döntő, hogy Jézus sírja üres volt, hanem az, amire ez a tény utal, tudniillik, annak a bizonyossága, hogy Jézus valóban, a maga egyedi, történelmi személyisége szerint megdicsőülve az Istennél van, miután legyőzte a halált és a bűnt. Hiszen a feltámadás lényegében nem abban áll, hogy a halott emberi test új életre kel olyan értelemben, mintha a különböző szervek, az izmok, az idegrendszer újból evilági életműködést fejtenének ki. Inkább abban áll, hogy az egész ember, a maga személyi mivoltában és egész múltjával együtt eljut az Istenhez. Ezzel már el is érkeztünk a kérdés filozófiai oldalához. Ehhez fűzünk még néhány megjegyzést. IV. A feltámadás lehetőségének elvi kérdése Egyáltalában lehetséges-e olyasmi, mint Jézus feltámadása? Elgondolható-e egy ilyen esemény? Ezek a kérdések valóságértelmezésünk alapjaira vonatkoznak. Vagyis Itt egészen általános jellegű filozófiai kérdésekről van szó. Hosszú fejtegetések helyett, melyekre tulajdonképpen szükség lenne, meg kell elégednünk három alapvető megjegyzéssel. 1. Ha felvetődik a kérdés: Józanul elgondolható-e egy olyan esemény, mint Jézus feltámadása, akkor nyilvánvaló, hogy igenlő válaszról csak annál lehet szó, aki hisz az Istenben, vagyis, aki meg van győződve annak létéről, akit a názáreti Jézus mennyei Atyjának nevezett. Aki nem hisz az Istenben, aki tehát azt állítja, hogy minden, ami a világban történik, végső értelmezésben nem más, mint teljesen véletlenül, értelem és cél nélkül működő anyagi erők kölcsönhatása, az a feltámadás hitében csupán egy nevetséges véleményt láthat, egy egzaltált lelkiállapot kifejeződését. Jézus feltámadásának (és általában a halottak feltámadásának) kérdésével tehát csak az foglalkozhat komolyan, 11
