Szolgálat 71. (1985)

Halottaink - Dr. Keszi József (Kispapkori barátja)

zetesi pályáinak, amelyet a lelkesedés fűtött, sok hányattatás és megpróbáltatás kísért, de mindig az Úristen szinte érezhető kegyelmi jelenléte vezetett.

Gimnáziumi tanulmányait az egri ciszterciek vezetése alatt végezte, ott kapta hivatását, amelyet követve novicius lett Zircen 1943. aug. 29-én. Egy évre rá tett első fogadalmat. 1948-ig a zirci Hittudományi Főiskolán tanult, utána egy évig a pannonhalmi Tanárképző Főiskolán, majd a Rend magyarországi feloszlatásáig Budapesten végzett egyetemi tanulmányokat. 1949. július 10-én szentelték pappá Pannonhalmán.

Miután Zircen megszűnt a ciszterci élet, fiatalsága eszményét sokféle körülmények közé, sokfelé vitte magával és élte tovább egyedülálló hűséggel. 1950 és 1956 között geodéta volt az ország különböző részeiben. 1956 végén Ausztriába távozott, ahol a gráci egyetemnek lett hallgatója, a magyar egyetemisták és a környéken megtelepedő magyarok lelkipásztora, papja. Itt kezdte meg szerteágazó művészettörténeti tanulmányait, majd később, kutatásait. De ugyanúgy sokféle törődéssel, lelki és emberi kapcsolattal szolgálta az egyetemi fiatalságot is.

1964-ben ment Lilienfeldbe (alsó-ausztriai ciszterci apátság), ahol két évtizedre terjedő kutató munkát kezdett el. Legtöbbet a 13. század elején épült csodálatos lilien- feldi bazilika múltjával foglalkozott. A restaurálások, ásatások és átalakítások során a történelmi és archeológiái felfedezések sorozatát végezte (sokszor mostoha körülmények ellenére), amelyeket igazán csak szakemberek tudnak felbecsülni. 1966-tól 69-ig átmenetileg Rómában tanult és kutatott. Itt tágult ki művészettörténeti szemlélete és tudása, befogadva a korai keresztény századok hatalmas anyagát. 1969-től haláláig ismét Lilienfeldben élt; működésében egyforma fontosságot adott a tudománynak és a pasztorális tevékenységnek. Széleskörű tudását és érdeklődését jellemzik kiadványai, amelyekben fő helyet foglalt el az ún. Exultet-tekeres, egy 9. századi színes-képes délolaszországi remekmű „fakszimile“ kiadása. De kiadta a lilienfeldi templom és monostor építészeti történetének levéltári anyagát, a bajorországi Seligental (ciszterci apácakolostor) építészeti történetét, az alsó-ausztriai Josefsberg templomának leírását és művészettörténeti elemzését is.

A hetvenes-nyolcvanas években meginduló magyarországi ciszterci kutatásokat nagy figyelemmel kísérte, sőt bennük részt is vett. 1984. augusztus 18-án a pilisi ciszterci apátság romjainál tartott jubileumi ünnepségen mondta el talán élete legszebb és legszemélyesebb beszédét a ciszterci szerzetesideál, a papi hivatás, a magyar föld szere- tete és a szépség-keresés összefonódásáról. Akik ott hallották, meggyőződhettek arról, milyen erőt jelent egy fiatalkorban megfogant, hűséggel megőrzött és tisztaságában mindig megmaradó hivatás eszméje, amely a történelmi viharok között sem szűnik meg égni és világítani.

Temetését a Ciszterci Rend újonnan választott magyar generális apátja, Zakar Poli- kárp végezte Lilienfeldben, Isten akaratát megérteni és elfogadni igyekvő édesanyja, nővére, sok-sok rendtársa, számos osztrák és magyar barátja és tisztelője körében.

Farkasfalvy Dénes

DR. KESZI JÓZSEF (1905—1986)

A tolnamegyei Magyarkesziben született Aquinói Szent Tamás ünnepén. Édesapja kovácsmester volt. Fia tőle örökölte vasfizikumát, édesanyjától pedig meleg, jó szívét. — A jó nyelvtehetségű fiú német-francia tanárnak készült. Két évig Eötvös-kollégista volt. 1926-ban követte a hivatás szavát. Püspöke, Prohászka Ottokár az innsbrucki Canisianumba küldte tanulmányai végzésére.

Itt főként a nemzetközi szeminárium régense, a szentemlékű P. Hofmann volt rá nagy hatással. A jeles jezsuita képét szobája falán őrizte mindvégig. A törekvő, szorgalmas, vasakaratú és imádságos kispapot társai „tanár úr“-nak vagy „kicsi tanárnak szólították. Ugyanakkor példaképüknek is tekintették. Újonnan jött, fiatalabb kis- paptársaira különös szeretettel gondolt: segítette őket, hogy minél hamarabb bekap103