Szolgálat 71. (1985)
Halottaink - Dr. Keszi József (Kispapkori barátja)
csolódhassanak a szemináriumi és a tanulmányi életbe. A Canisianum szokásos szen- telési napján, Szent Anna ünnepén szentelték pappá 1931-ben. Első szentmiséjét Székesfehérvárott mutatta be. Ezután még egy évet Innsbruckban tanult. Első beosztása: káplán Budafok-Belvárosban a szintén Innsbruckban végzett Posch apát mellett. Egy év után püspöki irodai jegyző lett. 1933-től 1940-ig szemináriumi tanár Fehér- várott; dogmatikát tanít. Közben egy éven át prefektus, majd hat éven át a szeminárium gondnoki tesztségét is betölti. A szeminárium ezekben az években zsúfoltan tel© van: a fehérvári-egyházmegye papsága igen jelentős részének nevelésében és kiképzésében fontos szerepet játszott. Mint prefektus az innsbrucki „bizalmi“ rendszert valósította meg. Kimondta: ő nem nyomoz, nem ellenőriz, de ennek fejében ígérjék meg a kispapok, hogy ha valaki vét a fegyelem és rend ellen, önmagától jelentkezik. Jó tanár volt, de még jobb lelkipásztor lett belőle. 1940-ben Vértesboglárra került plébánosnak. A háborús években eggyéforrt szenvedő híveivel. Temetésén a vértes- boglári egyházközség világi elnöke meghatottan hálálkodott azért, hogy a rendkívüli nehéz időkben nemcsak buzgó lelkipásztora, de szerető atyja is volt a községnek. Negyven év után sem felejtették ezt el hívei. 1949-től Csákváron volt plébános. Volt hívei a náluk töltött harmincöt év munkájáért és imáiért mondtak köszönetét koporsójánál. A csákvári hatalmas templomot Ybl Miklós tervezte. E templom oltára, gyóntatószéke és szószéke volt tanúja papi buzgó- ságának és imádságos életének. Nagyon tisztelte Szent Mihályt, temploma védőszentjét. — Külön munkaterület lett számára az öreg nővérek csákvári szociális otthona. Nagy szeretettel és megértéssel foglalkozott az idős szerzetesnővérekkel. A hatalmas tüdőszanatórium betegeiért is sokat fáradozott. Közben 25 éven át volt a vértesaljai kerület esperese. Paptestvérei nála mindig melegszívű jóbarátra, okos tanácsadóra és nagyvonalú házigazdára találtak. Kerülete papjainak havonta tartott rekollekciót. Papi lelkigyakorlatokat vezetett, az egyházmegye határain kívül is. Tagja volt a Püspöki Szentszéknek, a Gazdasági Tanácsnak, a Státus Bizottságnak, a Nyugdíj- és Cenzúra Bizottságnak, a Zsinati Vizsgáztató- és Szemináriumi Bizottságnak is. Mindezekért a munkákért nem várt, nem kért elismerést. A tiszteletbeli kanonoki címet püspöke unszolására sem fogadta el. Nem szerette a címeket, rangokat. Végül is jutalma — a kereszt lett. Amikor legjobban szüksége lett volna már munkatársra, káplán nélkül maradt. Szíve gyöngült, álmatlanság gyötörte. 1980 őszén kénytelen volt nyugdíjba menni: egykori emlékezetes papnevelői működése színhelyére, a Székesfehérvári Papi Otthonba vonult vissza. 1985-ben agyvérzést kapott. Először javult, majd romlani kezdett egészségi állapota. 1986. január 29-én adta vissza nemes lelkét Teremtőjének. Temetését Dr. Szakos Gyula megyéspüspök végezte. Megköszönte hosszú, szép életének fáradságos munkásságát, de különösképpen is imádságos lelkének jópéldáját. Koporsójánál a vértesboglári és csákvári hívek búcsúzása után a csákvári református lelkész köszönt el tőle igen meleg szeretettel, meghatottan. Ök mindig zavartalan békében és testvéri szeretettel szolgálták egymás mellett az Úr Jézus ügyét. Még egyéni ügyeiben is szívesen fordult Keszi atyához jótanácsért. A szeretet ökumeniz- musa teljes volt Csákváron. A püspök atya mintegy negyven pappal együtt mutatta be érte a gyászmisét a szemináriumi templomban. Kíspapkori barátja 104
