Szolgálat 71. (1985)
Eszmék és események - Egy „pótkáplán“ életéből (P. Gy.)
Egy „pótkáplán“ életéből „Amikor feleségem és én Laakirchenbe (Felső-Ausztria) érkeztünk igencsak nagy fenntartással fogadtak minket az ottaniak. Egy .igazi' káplánt szívesebben láttak volna. De az esperes teljes mértékben mellettünk állt, így rövid időn belül remekül dolgozhattunk.“ Herbert Mitterlehner alig 10 évvel ezelőtt érkezett feleségével Laakirchenbe pasztoral-asszisztensként (lelkipásztori munkatárs). Az ifjúsági munka nagyon is takaréklángon égett. Amikor egy jó évvel ezelőtt onnan eltávozott, hogy a neuhofeni plébániát vegye át mint egyházközségi vezető, már 7 életképes csoportot hagyott hátra, több mint 200 taggal. Emellett a laakircheni egyházközség minden fiataljának felkínált egy „nyitott programot" különböző vallási- és szórakozási rendezvénnyel. „Ezáltal mindazok is tarthattak legalább egy lazább kapcsolatot a katolikus ifjúsággal, akik munkahelyük vagy iskolájuk miatt nem tartózkodhattak állandóan otthon.“ Ennek a nyitott programnak a jelentőségét Mitterlehner különösen az olyan egyházközségekben látja, ahol sok az ingázó fiatal. Fontos ugyanis, hogy minden egyes fiatal érezze: Engem is várnak. „Mi ezt úgy értük el, hogy féléves programot állítottunk össze az egyes munkacsoportokban, amit aztán minden fiatalhoz eljuttattunk írásban.“ A csoportok felállításánál különösen gyümölcsöző volt az iskola és az ifjúság közötti együttműködés. Mitterlehner maga is tanított hittant a két helyi általános iskola végzős osztályaiban. Egy-egy hétvégén összehozta hittanosait az egyházközség ifjúsági munkacsoportjának néhány tagjával bűnbánati lelki- gyakorlaton. „Megismerkedtek és kapcsolatot teremtettek egymással. A hittano- sok ezáltal megérezték és tudták, hogy elfogadják és támogatják őket; vannak, akikkel megbeszélhetik problémáikat a számukra nehéz és nyugtalan (kereső) időszakban, ami az iskola és a pályaválasztás között feszül. Ezen az általában 2 napos hittani rendezvényen még az is lehetővé vált, hogy a más helyekről származó iskolások is kapcsolatba kerülhettek ifjúsági felelőseikkel.“ Ennek a modellnek hasznosságáról meg van győződve Mitterlehner, aki már több éve az esperes! kerület katolikus ifjúsági felelőse is. Akkor bízták meg Mitterlehnert a linz-i és az esperesi kerület ifjúsági vezetésének a feladatával, amikor az esperesi kerület ifjúságát ellátó káplánt elhelyezték és helyére senkit sem találtak. Számára ez azt jelentette, hogy még egyszer mindent élőiről kellett kezdenie, de most sokkal nehezebb körülmények között, mert a legtöbb plébánián az ifjúsági munka parlagon hevert. „Ebben a helyzetben különösen fontos volt számomra, hogy olyan személyeket találjak, akik készek csoportokat átvenni. Ezeknek a munkatársaknak kellett biztosítanom a szükséges .indulási-segítséget'. Egyik papnélküli egyházközségbe másfél éven át magam jártam ki és dolgoztam, amíg végre találtam valakit, akit elfogadtak és elismertek a plébánia és az egyházközség vezetőjének és aki ehhez a munkához magával hozta a kellő lelkesedést is. Jelenleg ebben az egy87
