Szolgálat 71. (1985)

Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Alexia)

házközségben már három csoport működik" - mondja bizakodóan Mitterlehner. „A szívósság eredményes lehet.“

Csaknem 10 évi tapasztalata igazolja azt az ismert és döntő jelentőségű elvet, hogy a munkatársakat figyelemmel és segítséggel kell kísérni vallási, emberi és munkaszervezési téren egyaránt. Ebben a törekvésben fő támogatója felesége volt, aki szintén pasztoral-asszisztensként működött Laakirchenben, s főleg a kisebb gyerekekkel foglalkozott. Kettőjüknek sikerült kialakítani a munkatársak körét, „amelyben mély baráti kapcsolatok szövődtek. Ez a kör számunkra is és a munkatársaink számára is igazi lelki ,tankállomás‘, oázis lett.“

Mitterlehner 10 évi tapasztalata alapján még két előfeltételt tart fontosnak ahhoz, hogy a munka gyümölcsöző legyen:

a. a lelkipásztori munkatárs, hitoktató szenteljen nagyobb figyelmet pontosan a gyerekkor és az ifjúsági kor közötti átmeneti időszaknak;

b. döntő jelentőségű az illetékes plébános, esperes, illetve a püspök bizalma.

Mitterlehner a püspök bizalmának jelét látja abban, hogy most hivatalosan

is egy pap nélküli plébánia vezetésével bízta meg Neuhofenben. Ö és felesége is Bécsben végezték el az Egyházi Hivatások Szemináriumát, s csaknem 10 évi lelkipásztori gyakorlat (praxis) után pedig - néhány hónappal ezelőtt— diakónussá szenteltette magát. De a gyerekekkel és az ifjúsággal végzendő munka továbbra is központi feladat marad az új plébánián is a 3 gyerekes házaspár számára.

P. Gy.

A tabernákulum előtt.

„Mária a legjobb részt választotta. Nem is veszti el soha“ (Luk 10,42). Igen Uram! A legjobb rész, lábadnál ülni és hallgatni Téged... £zt könnyű belátni. Annál nehezebb megtenni. Nehezebb, mint Mártának volt. Nehéz leülni melléd, nemcsak azért, mert rengeteg a dolgunk, hanem mert sohasem, vagy csak nagyon nehezen jutunk nyugalomra. Tele a fejünk és a szívünk mindazzal, amit környező világunk ránkszabadít. Nem tudunk szabadulni ezektől. Ez a sok hang szintén azt akarja elhitetni velünk, hogy az a legjobb rész, amit a fülünkbe harsog. Ha szakítanánk is időt, hogy figyeljünk Rád, meddig tartana míg ebből a lármából kifejtjük magunkat? Míg csend lesz a lelkűnkben? — Ez a magyarázkodás persze nem sokat használ nekünk, mégha elfogadod is mentségnek.

Nagyobb baj, hogy az általad ajánlott jobbik részről nép vagyunk teljesen meggyőződve. Inkább dolgozunk, beszélünk, fáradunk Érted. De leülni... ? Sok a sürgős tennivalónk, akárcsak Mártának. Ezt látjuk fontosnak! Vajon minket is elmarasztalsz érte? Ma is többet tesz az, aki Rád figyel? Ma, amikor a jó és rossz harca fokozott mértékben folyik, Te azt tanácsolod, hogy maradjunk csendben és imádkozzunk? Erre a mi válaszunk is az, ami Mártáé volt: Uram,

88