Szolgálat 71. (1985)
Az egyház szava - Óceánia és a béke (Óceánia Püspökkari Konferenciájának körlevele)
fontosabb színtere lett. Itt folytatnak kísérleteket és építenek katonai bázisokat; magát az óceánt állandóan repülőgépek ellenőrzik, vizét fegyveres hajók és tengeralattjárók hasítják. E katonai programok közül legártalmasabbak a nukleáris fegyverkísérletek. Már elegendő fegyver van ahhoz, hogy az egész föld lakosságát többszörösen is meggyilkolhassák és teljesen kiirtsák a földi életet. Valóban, a fegyverkezési verseny olyan borzalmakkal fenyeget, hogy azt a II. Vatikáni Zsinat püspökei „az emberiség rendkívül súlyos sebeként“ ítélték el. (GS 81.) Sokan közülünk mindezt távoli problémának tartják. Pedig Óceánia lakosai közül már sokan évek óta szenvednek a nagyhatalmak katonai programjainak káros fizikai, társadalmi és kulturális hatásai miatt, és azt is tudják, hogy születendő gyermekeiknek még súlyosabb következményekkel kell majd szembenézniük. Óceánia térségében növekszik a nyugtalanság, mivel az óceánt állandóan szennyezik a nukleáris anyagok, valamint katonai és más programok melléktermékei. Mindezek váratlan következményekkel járhatnak. Mint keresztények aggodalmunkat fejezzük ki a fegyverkezési hajsza egy másik szempontja miatt: „elviselhetetlen módon sérti a szegényeket“ (GS 81.; Pacem in terris 109; A lefegyverzésről szóló vatikáni nyilatkozat az Egyesült Nemzetekben, 1976. máj. 7.). A világ energiakészletét, ahelyett, hogy a népek gazdasági és társadalmi fejlesztésének szolgálatába állítanák — különös tekintettel a leginkább szükséget szenvedőkre —, elnyeli a hadianyag gyártás. Ez a helyzet még inkább elmélyíti a már meglevő konfliktusokat. Mi is csatlakozni akarunk azokhoz, akik szemközt a minket fenyegető veszélyekkel, hangos szóval fejezik ki Óceánia népeinek növekvő nyugtalanságát. Leleplezzük azt az igazságtalanságot, amelyre a fegyverkezési verseny alapul, valamint azt a hamis békét, amelyre épül. Ismét kifejezzük keresztény reményünket: az igazi béke megvalósítható, ha összefog minden jóakaratú ember és bátran küzd ezért a békéért. 9. Végkövetkeztetés Kezdjük meg a Béke Nemzetközi Évének ünneplését azzal a tudattal, hogy a béke megteremtése a keresztény számára nem tetszőlegesen választható feladat. Isten bízta ránk ezt a küldetést; elsőként ó teremt közöttünk békét (2Kor 5,18), Ö adja meg nekünk a béke ajándékát (Jn 14,27; 20,20-21), a béke építése az Ó számára annak lényeges jele, hogy valóban gyermekei vagyunk (Mt 5,9). Kezdjük meg ezt a munkát családunkban és közösségünkben, számoljuk fel a romboló konfliktusok minden okát, szüntessük meg a bizalmatlanságot és a széthúzást, az önérdek keresésének minden fajtáját, bontsuk le mindazokat az akadályokat, amelyek elválasztják egymástól az embereket. Egyesítsük erőfeszítéseinket mindazokéval, akik társadalmunkban, nemzeteinkben, térségünkben és az egész világon az igazi béke megteremtésén fáradoznak, várva azt a napot, amikor a világ minden energiáját a világ valamennyi népe emberi kibontakoztatására fordítják. 79
