Szolgálat 71. (1985)
Az egyház szava - II. János Pál „Urat és Életadót“ kezdetű körlevele
koztatott örömhírét folyamatosan továbbadják és terjesszék“ (3-7). Hogy mily szorosan kapcsolódik az ő küldetése Krisztuséhoz, mennyire ebből merít a megváltás gyümölcseinek megszilárdítására és előmozdítására az emberiség és a világ történelmében, azt jól kifejezi a „kapni“ szó: „Az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek“ (Jn 16,15). A János-evangéliumbó! tanuljuk meg legjobban azt is, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymástól különböző személyek, jóllehet bensőséges viszony fűzi őket egybe. Az evangélium 16. fejezetének 7. verse pedig mintegy okozati összefüggést állít föl Jézus távozása és a Lélek eljövetele között. A húsvéti búcsúbeszéd alkotja tehát a Szentháromságról kapott kinyilatkoztatás csúcspontját. Ennek az önmagát kölcsönösen ajándékozó isteni Szeretetnek, ennek a „Szeretet-létnek“ „személyes kifejezője“ a Szentlélek (8—10). A Lélek ajándék megszentelődésünkre. A Fiú a kereszten befejezte a megváltást, egyszersmind azonban halálával s feltámadásával (Jn 16,7) „el is távozott“ a földről, hogy átadja a Léleknek teljes megváltó erejét. A teremtéshez hasonló új kezdetről beszélhetünk tehát a Lélek működésével kapcsolatban. A bűnnel az ember ellenállt Isten üdvözítő önközlésének; „Jézus Krisztus, az emberiség és a világ megváltója által a Szentiélekben végérvényesen megvalósul a Háromságos Egyisten önközlésének új kezdete“ (11—14). A Lélek működésének jelentőségéről tanúskodik az a tény is, hogy ő kente fel a Messiást (neve „Felkent“-et jelent). Izaiás próféta utal erre, amikor leírja az „úr szolgájának“ tevékenységét (Iz 11, 42, 48, 59, 61); Jézus pedig messiási működése elején magára alkalmazza ezt a jövendölést (Lk 4,16-21). A Lélek felmagasztalja a Názáreti Jézust: keresztségénél a Jordánban (Lk 3,16), a tanítványok sikeres működése után (Lk 10,17-21). (15—21). A feltámadott Krisztus szavai: „Vegyétek a Szentlelket“ szintén mutatják a szoros kapcsolatot a Lélek és Jézus küldetése között a megváltás művében: „A Fiú küldetése, bizonyos értelemben, beteljesül a megváltásban. A Szentlélek küldetése ,merít' a megváltásból: ,az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek' (Jn 16,15). A megváltást a Fiú teljesen befejezi, mint a Felkent, aki a Szentlélek erejéből jött és cselekedett, s magát legfőbb áldozatként adta a keresztfán. A Szentlélek, aki ,más Vigasztaló' — a világ különböző koraiban — .folyamatosan életbe lépteti' a lelkekben és lelkiismeretekben ezt a megváltást" (22-24). Bár a Lélek mindig működött a világban, mégis állíthatjuk, hogy pünkösdkor „leszállt a tanítványokra, hogy mindenkorra velük maradjon. ... Kezdetét vette tehát az a korszak, amelyben láthatóan és erőteljesen beteljesültek azok az ígéretek és kijelentések, amelyek a Vigasztaló jövetelére vonatkoznak; megszületett az egyház" (22—25). a II. rész: A Lélek meggyőzi a világot a bűnről A körlevél második fejezete eddig még a teológusoktól sem igen tárgyalt kérdéseket fejteget és alkalmazza az első részben átelmélkedett igazságokat a világ jelenlegi helyzetére. 70
