Szolgálat 71. (1985)

Tanulmányok - Siegfried Muhrer: Laikus, légy az, ami vagy!

kell, hogy hogyan vállaljon felelősséget érte és formálja azt. örök és mégis új feladat ez, ami elsősorban a világi hívó vállára nehezedik. Később Pál apóstól így foglalja szavakba a korintusiakhoz írt levelében ennek a felelősség- vállalásnak a oélját: „Minden a tietek, ti azonban Krisztusé vagytok, Krisztus pedig az Istené“ (1Kor 3,22).

b. Krisztus, mint király ellentétben áll az uralkodásról alkotott emberi elképzelésekkel. Uralkodásának módja minden keresztény királyi elhivatottságának a mintaképe. Pilátus, az akkori világhatalom képviselője előtt Jézus igénybe veszi a királyi méltóságot, de elhatárolja magát a királyságra törekvésről alkotott téves elképzelésektől. (Jn 18,33b-37). Amikor a sátán megkísérti, visszautasítja a csábítást, hogy magáénak követelje a föld minden hatalmát és pompáját (Lk 4,5-8).

„Ha koronát és kardot ragadtál volna, valamennyien örömmel hódoltunk volna neked. Egyetlen kézben egyesült volna a hatalom a test és lélek fölött, és beköszöntött volna az örök béke országa. Ezt elmulasztottad ... Nem szálltál le a keresztről, amikor gúnyosan és szidalmazva odakiáltották neked: Szállj le a keresztről és elhisszük neked, hogy Isten Fia vagy. Azért nem szálltál le, mert nem akartad csoda segítségével rabszolgákká tenni az embereket, mert szabad, nem pedig csoda által kiváltott szeretetet kívántál. A szeretet szabadságára szomjaztál, nem a hatalom előtt való szolgai rajongásra...“ — mondja a főinkvizítor Dosztojevszkij „Karamazoff testvérek“ c. regényében.

Koronája a töviskorona, jogara a nádszálból való királyi pálca, uralkodói palástja Heródes gúnyból ráadott köpenye. És mégis a gyalázat fáján, a keresztfán ez a felirat függ: „Jesus Nazarenus Rex Judeorum"; persze valóságos, prófétai értelemben, és nem úgy, ahogy azt Pilátus cinikusan értelmezte. Csak legmélyebb emberi megalázottságában (ecce homo) nevezi magát Jézus királynak: Pilátus előtt és a kereszten, ahol elfogadja a bűnbánó lator királyi megszólítását (Lk 23,42). A kenyérszaporítás és a Jeruzsálembe való bevonulás után kiábrándítja a népet, mert nem akar az ő elképzeléseik szerinti messiáskirály lenni, és tudatosan más elnevezéseket használ királyságának tudtul adására. Ezekkel kevésbé válik félremagyarázhatóvá, mint a „király“ elnevezéssel, hogy hogyan kell a kereszténynek is hasonlóvá lenni Krisztushoz. Mindig kutatnom kell tehát azt is, hogy hol van birtoklásvágyamnak és „uralkodási“ elkötelezettségemnek krisztusi határa.

c. A Jó Pásztor. Krisztus népének egyetlen pásztora, arra hívja fel újszövetségi népét, hogy Ezekiel messiási szavait tegye sajátjává: „Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött meg őrködöm“ (Ez 34,16).

Hasonlóvá lenni ehhez a Jó Pásztorhoz (Jn 10) azt jelenti, hogy a veszély idején ne úgy viselkedjünk, mint a béres, hanem készségesen adjuk oda akár az életünket is a ránkbízottakért. Ennek igen különböző lehet a formája: tehetjük fizikailag vagy „csak“ lelki síkon, egyetlen hősies cselekedettel vagy egész életünk feláldozásával.

53