Szolgálat 71. (1985)

Tanulmányok - Siegfried Muhrer: Laikus, légy az, ami vagy!

„Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudoz- va minden rosszat rátok fognak énmiattam. örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok. így üldözték előttetek a prófétákat is“ (Mt 5,11 k; vö. Fii 1,29; Kol 1,24; Zsid 10,34). A próféták sorsa Krisztus előtt sem volt irigylésre méltó.

„Testvéreim“, így figyelmeztet a Jakab-levél (5,10), „a szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétáktól, akik az llr nevében szóltak".

d. Éppen a világiaknak, akik prófétai lélekkel élnek, az a feladatuk, hogy a „föld sója“ (Mt 9,50) és a „világ világossága“ (Mt 5,14; Jn 9,12) legyenek. Csak, aki a „só“ lelkületet hordja önmagában, képes arra, hogy „ennek a múlandó világnak a rendjét az Evangélium szellemével hassa át és tökéletesítse“ (Apostolicam actuositatem 5). De a világ világossága csak az a laikus lehet, akiből az Evangélium világossága ragyog, akit az egyház szelleme vezet és a krisztusi szeretet hat át (uo. 7).

e. A prófétai élet azt jelenti, hogy a nekünk juttatott kegyelem szerint (Róm 12,6) éljük meg prófétai adományainkat a múlt és a jelen egyházának hitével összhangban. Ebből tanuljuk meg a szellemek megkülönböztetését (1Kor 12,20), hogy valami Istentől, vagy a hazugság leikétől származik, és így tudjuk a jót megtartani (1Tesz 5,21). „A hívők összessége a Szentlélek kenetét kapta (vö. 1Ján 2,20 és 27), és így nem tévedhet meg hitében. Ezt a kiváltságos tulajdonságát akkor nyilvánítja ki, az egész népben meglevő természetfeletti hitérzék birtokában, amikor — „kezdve a püspöktől a legjelentéktelenebb világi hívőig“ (vö. Mt 24-25) — kifejezi „általános egyetértését a hit és erkölcs dolgaiban“ (LG 12).

A Szentírás, a hiteles keresztény tanítás és hagyomány állandó aktív tanulmányozása és tiszteletben tartása, valamint a szellemek megkülönböztetése szabályainak ismerete a legalkalmasabb út ahhoz, hogy a prófétai hivatást és a szellemek megkülönböztetését kibontakoztassuk és a helyes sorrendet megtartsuk. Szándékosan mondtam a tiszteletben tartás szót, mert ha valakiben nincs meg a kegyelet és így foglalkozik ezekkel a dolgokkal, soha nem lesz képes behatolni annak igazi tartalmába, amit az egyház pásztorai és tanítói hirdetnek a híveknek és minden jóakaraté embernek irányításként, illetve lelkiismeretük komoly mérlegelésére. Ugyanúgy mint a nem helyesen képzett és a Krisztus parancsain állandóan meg nem újuló lelkifemeret, tévedhet és félrevezethet a prófétai karizma is. (Valaki azt mondta, hogy még az ördög is oszthatja a maga karizmáit!) Ha vak vezeti a világtalant, mindketten beleesnek a gödörbe. A prófétát semmi sem viheti könnyebben a csapdába, mint a kevélység, a szeretetlenség, meg ha többre tartja magát Isten közösségénél, ahelyett, hogy egyszerű, őszinte szívvel szolgálna neki. „Beszélj, Uram, szolgád figyel“ (1Sám 3,10) — ez a fontos. A prófétai lélek hallgasson az egyházra és arra, akii ott a pásztor feladatát gyakorolja (vö. Mt 18,17k; 2Pét 1,19.2,3; Róm 16,17kk).

51