Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Siegfried Muhrer: Laikus, légy az, ami vagy!
is elismerik a jó gondolatok pozitív kisugárzását, mennyivel inkább kell ebben hinniök Krisztus tanítványainak, akiket az Úr felszólít, hogy áldjanak és ne átkozzanak (Mk 6,28). így megbékélést és Isten Országának szellemét viszik a világba annak a példájára, aki a kereszten ezt imádkozta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek“ (Lk 23,34). II. A keresztények prófétai hivatása Ha ma a keresztények prófétai' hivatására vonatkozólag akarunk valami bővebbet mondani, elég ingoványos talajra lépünk, mert a teológia tanításai és a tanítóhivatal idevonatkozó kifejtései még mindig nem kielégítőek. Főleg, ha ezeket összehasonlítjuk az apostoli tisztségnek az Újszövetségben kifejtett magyarázataival (Ef 2,20; Róm 15,10). Továbbá azért is, mert a keresztségből eredő prófétai tevékenységet meg kell különböztetni azokétól, akik önhatalmúlag adnak maguknak megbízatást. De ez minden korban megesett, s ezzel együtt az is, hogy jogtalanul élnek a prófétai szereppel. Ilyenkor nem számíthatunk arra, hogy a prófétai hivatás lelkiismeretben aláveti magát a Szentlélek irányításának és alázatban, szeretetben, engedelmesen építi Krisztus Titokzatos Testét. A laikusok prófétai működésénél még az a veszély is fennállhat, hogy szerepük a kiegészítő jelleg helyett a vetélykedés forgatagába kerül. Az egyházi vezetőségnek alázattal, szeretettel, de éberséggel kell eljárnia, amikor a prófétai működés felett ellenőrző tevékenységet fejt ki, nehogy kioltsa a lelket (1Tesz 5,20), és hálásnak kell lennie minden jóindulatú testvéri figyelmeztetésért (vö. Mt 18,15kk). Ez a magatartás óvhat meg attól, hogy Isten nyájának a szolgái, annak uraivá akarjanak lenni (1 Pét 5,3). Az a tény, hogy az írástudók révén a zsidóságnál a prófétai karizma teljesen megszűnt8, figyelmeztetés lehet az újszövetségi nép számára, hogy ne vesse meg a próféták működését (1Tesz 5,20). Ezeket előrebocsátva, íme néhány olyan szempont, amely felfogásom szerint a világiak prófétai hivatását illeti. a. Visszapillantás az Úr Jézusra, az Újszövetségre és az ösegy- házra. Szent János Jézust prófétának és Messiásnak tekintette (Jn 6,14). Úgy tűnik, hogy a jeruzsálemi zsidó-keresztények a maguk Krisztus-tanát az Ö prófétai tekintélyére építették fel.9 De miben áll a prófétai Krisztus-követés? Krisztusra vonatkoztatva mivel támasztja alá a keresztény hívő prófétai elhivatottságát? Erre a „Lumen Gentium (35)“ ad választ ilyen kijelentéseivel: „Életének tanúi“, „Szavainak erejében“, „Az Atya uralmát hirdetni... míg teljes dicsőségében meg nem nyilatkozik". Krisztus után a prófétai lét fogalmát egyrészt szűkebb, másrészt tágabb értelemben kell felfognunk mint megjelenése előtt. Egyrészt szem előtt kell tartani, hogy Krisztus mint Próféta, Pap és Király mindezek teljességét időben és a történelemben egyszer s mindenkorra felülmúlhatatlanul és túlszárnyal- hatatlanúl megvalósította és a keresztény prófétaság visszavonhatatlan nor4 49
