Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Siegfried Muhrer: Laikus, légy az, ami vagy!
a földi valóságok területére tartozó tette is (GS 36) - amennyiben nem ütközik kimondottan Isten törvényébe —, lényegileg hozzásegít, hogy minden Isten akarata szerint megújuljon Krisztusban (Ef 1,4-5 és 10). így cselekedeteivel mindenki hozzájárulhat a teremtés és a megváltás művéhez az „Atya, Fiú és Szentlélek nevében“. Jézus az egyetlen és igazi főpap, s mint ilyen megbékítette Istennel az emberiséget (Kol 20). Ezért a kiengesztelődés szolgálata az Isten felé, az emberek között és minden teremtett lénnyel (beleértve a szociális intézményeket és a szabad ember minden egyéb alkotását) kiválóan papi szolgálat. Azért mindaz papi cselekmény, ami a békét szolgálja Istennel, önmagunkkal, a többi emberrel és a környező világgal. A család, a hivatás, a helytállás a mindennapi életben bőséges alkalmat nyújt arra, hogy „Jézus Krisztus által Istennek tetsző lelki áldozatul mutassuk be" (1Pét 1,5). Ezeket nem kell külön keresni, elég ha a kínálkozó alkalmakat megragadjuk és odaadjuk az Úrnak. Hogy Jézus Krisztus áldozatát vele együtt mutassam be, számomra például azt jelenti, hogy mindazt az áldozatot, amit a napi élet — a magam és családom életével, hivatásommal kapcsolatban, a hazámért, egyházamért, az emberiségért végzett munkámban — magával hoz, tudatosan egyesítem Jézus Krisztus áldozatával, bele helyezem az ó kelyhébe: váljék eggyé az ő áldozatával, mint felajánláskor a bor és a víz, amely Krisztus vérévé lesz. A szentmise áldozat bemutatása az az alkalom, ahol minden emberi munkánkat, mint az új teremtés művét bemutathatjuk a világ megváltásáért és üdvéért. Ez az egyház áldozata, amelyet Jézus Krisztus újraeljöveteléig a Szentlélek által az Atyának bemutat a békéért és az egész világ üdvéért (vö. III. kánon). Papnak lenni annyit jelent, mint helyettesíteni Isten színe előtt mindazokat, akik őt nem imádják, nem tisztelik, nem szeretik és nem szolgálnak neki. A mi engesztelő imánk jelentősége viszont abból adódik, hogy Krisztus képvisel bennünket Isten előtt. A Krisztus halálába és feltámadásába való bekapcsolódásból nyer értéket minden szenvedés és áldozat felajánlása. Innen fakad értelme a másokért végzett könyörgésnek, főleg, ha azokért végezzük, akiket az isteni Gondviselés az élet útján valamiképpen reánk bízott, és akikért felelősek vagyunk. Ugyancsak itt az értelme a mások vétkeiért való engesztelő vezeklésnek is. (Csak ugyanakkor ne feledjük, hogy mi magunk is megtérésre és megbocsátásra szorulunk.) Mindez képviselőnk, Krisztus követéseként történik, aki értünk és helyettünk szenvedett és áldozta fel magát. így dicsőítette meg Atyja nevét és teljesítette akaratát, imádással, hálaadással és könyörgéssel. A világiak papsága számomra, mint férj és családapa számára, főleg a családegyházban valósul meg: ha reggel közösen megjelöljük gyermekeinket a kereszt jelével és a reggeli imában megerősödünk az előttünk álló napra; ha az étkezésnél tudatosítjuk, hogy Krisztus láthatatlanul köztünk van. Végül, ha este bőségesen jut idő beszélgetésre, az esti imára, esetleg egy-egy 47
