Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Siegfried Muhrer: Laikus, légy az, ami vagy!
nem szerencsésen felvetett kérdése stb. Ugyanígy döntőnek kiáltják ki a nők papságának kérdését is, hogy mit is tart az egyházi álláspont a nők egyenjogúságáról. Ez a kérdés persze más értékrendbe tartozik, amikor az összes megkereszteltek újabban kialakult királyi, papi és prófétai elhivatottságának tudatában, illetve Szűz Máriának, mint az egyház ősképének szemszögéből vizsgáljuk, vagy pedig az osztályharc kategóriájából nézve tekintjük. Személyes és hivatalos meghívás. — Krisztus papságának hármas jellegét különböztetjük meg: a papi, a prófétai és királyi (pásztori). Ebben, a vele való egység révén, minden keresztény személy szerint részesedik, míg a hierarchia tagjai a szentelés által a nyilvános tekintély szintjén kapnak felhatalmazást Isten népe körében. Yves Congar hangsúlyozza, hogy „Krisztusnak a királynak, papnak és prófétának lelkileg és személy szerint mind eleven tagjai vagyunk, de egyesek — mindnyájunk javára - a testen belül arra rendeltettek és arra vannak kiválasztva, hogy mint a látható intézmény hivatal- viselői a kinyilatkoztatást és Krisztus megváltói művét közvetítsék... Hasonló megkülönböztetés áll a küldetés területén is. Ez a megkülönböztetés derít fényt sok problémára, ami a világiak apostolkodása keretében felmerül. Mint a keresztény élet általában, úgy a küldetés is azonos a célkitűzést és tárgyat illetően, de nem az ezeket fedő címek alapján.“5 I. A laikusok „papi“ hivatása „A laikus állapotnak a mai értelmezése meghaladja az általános papság fogalmát. Krisztus és az egyház feladatában ugyanis háromféleképpen részesedhetnek. Bár ez a hármas feladat szorosan összefügg egymással, mégis mindig meg kell különböztetni őket.“6 Feltettem magamnak a kérdést, hogy mit jelent, illetve mit jelenthet számomra gyakorlatilag a részesedés ebben a hármas feladatban? Nézetem szerint még nem alakúit ki a világiak között az a lelkiség, amely erre a hármas elhivatottságra épülne. A világi ugyanis a „pap" szó hallatára rendszerint csupán egy felszentelt és hivatalosan megbízott „papi személyt“ tud elképzelni, a „prófétán“ egy jövendőmondót, vagy látnokot ért, és a „király“, illetve a „pásztor“ szerepébe pedig egyáltalán nem tudja beleélni magát. Nekem a hívek papságával kapcsolatban a következő kifejezések a lényegesek: felajánlás, helyettesítés és közvetítés, közbenjárás, anyaság és apaság a hitben, egyesülés az eucharisztikus cselekménnyel, megbékélés és a béke szolgálata, áldás, és a család-egyház megvalósítása. A felsoroltak nagyrészét vonatkoztathatjuk a prófétai hivatásra is. A keresztények papi feladatának megvalósításánál számomra döntők Szent Pálnak a kolosszai hívekhez írt sorai: „Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Krisztus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának“ (Kol 3,17). Eszerint a leghétköznapibb, legvilágiasabb tetteink is papi dimenziót nyerhetnek. Szent Pál idézett szavai minden keresztényt hálás biztonságtudattal tölthetnek el, mert minden, még 46
