Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Siegfried Muhrer: Laikus, légy az, ami vagy!
ének szövege jut eszembe: „örvendjetek, Isten népe vagyunk, kegyelme választott kf bennünket..(Gotteslob 646/1) örömünknek fő oka, hogy a választott néphez tartozunk, Jézus Krisztussal együtt arra hivatottak, hogy az egész emberiség számára áldást és üdvösséget hozzunk. Ehhez a néphez tartoznak mindazok, akik előttünk jártak a hitben és most haláluk után még a tisztulás helyén vannak, vagy már a mennyei Jeruzsálem lakói. De örvendezhetünk annak a biztonságnak is, amely az első pápa ajkáról szól minden „laikus“-hoz: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép (ou laos), most pedig Isten népe vagytok (laos theou)“ (1Pét 2,5.9-10). Mielőtt a megkülönböztetéseket keresnénk, vizsgáljuk először a közös öntudatot. Mi mindnyájan Isten népe vagyunk, Krisztus testének tagjai. Senki sem önmaga számára választatott, hanem sokkal inkább arra, hogy Krisztus testét építse és belekapcsolódjék a krisztusi küldetésbe a világ üdvéért (vö. 1Kor 12). A világiak is Isten szőlőmunkásai. — A keresztség és a bérmálás által Krisztushoz tartozunk, ezt a Szentírás több hasonlatban kifejezi. Élő kövek vagyunk, hogy a lelki házat közösen építsük. Nemcsak a papok és a szerzetesek (amint több imaszövegben is olvashatjuk), hanem mi mindannyian Krisztus szőlőjének munkásai vagyunk, akik nem ácsoroghatnak tétlenül. Szőlővesszők vagyunk, Krisztus a szőlőtő, s elszáradunk ha nem eleven vele a kapcsolatunk. A föld sója vagyunk, hogy megóvjuk a romlástól; a világ világossága, akiknek jótettei által dicsőíthetik mások a mennyei Atyát. A juhok akla vagyunk, amelynek Krisztus a kapuja, és a Jó Pásztor nyája. Az Isten szántóföldjének veteménye, Isten szent temploma, az ő csodálatos építménye, amelyben benne lakik egész családja, benne lakik a Szentlélek; a Bárány jegyesei, Krisztus Titokzatos Testének tagjai. Sok hívő gyakran végigelmélkedi a papság misztériumát, ugyanakkor világi hivatásának, kereszténységének misztikus mélysége ismeretlen marad előtte. Szent Pál ehhez két képet választ. Egyik Krisztus titokzatos testére vonatkozik (1Kor 12,12-30; 10,17; 6,15; Róm 12,4k; Ef 4,25; 4,4-6; Kol 3,15). Ezt kiegészíti a másik kép, amely az Isten népére vonatkozik, és kihangsúlyozza annak tör- ténelmiségét. Mind a két kép megérdemli, hogy a prédikáció és hitoktatás alkalmával mélyen a szívekbe, a lelkekbe véssük. Ha mindenki megéli az Isten népe titokzatos testének nagy titkát, — ahol a tagok egymásra utaltak, és Krisztus a fő, aki mindent összefoglal és irányít, — akkor sok, a mai egyházban felmerülő vita elveszti élét (Ef 4,10; Kol 1,15-20). Jó példákat sorol fel ezzel kapcsolatban a Német Püspöki Kar „Limeamenta“ c. állásfoglalása, az 1987-re tervezett római Püspöki Szinódus számára. Ebben ilyen címszavak merülnek fel: Hivatali egyház és hívek egyháza; Az alulról és felülről épülő egyház szembeállítása; A versengésnek és az illetékességnek 45
