Szolgálat 71. (1985)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Újjáéled a keresztény házasság

8. A párbeszéd kockázatot jelent és bizalomra épül

Mindnyájan félünk attól, hogy megmutassuk igazi önmagunkat, kifejezzük valóságos érzéseinket. Csak addig érzem magamat biztonságban, amíg titokban tartom, amit érzek. Kinyilvánítani magamat annyi, mint másnak a kezébe helyezni magamat, s nem tudom, mi lesz a következménye. Ez a kockázat. De képes leszek, hogy épp e kockázat vállalásával valljam meg szerelmemet.

Közölni magunkat annyi, mint elmondani: ki vagyok most, mit érzek a szívem mélyén. Tehát az önközléssel nem a múlt bűneit gyónjuk meg, hanem a jelen érzéseket juttatjuk kifejezésre. A múlt bűnei csak Istenre és a gyóntató papra tartoznak. És nem is tapintatlanságról vagy éppen kegyetlenségről van szó: nem arról, hogy alaposan megmondjunk minden rosszat, negatívumot, amit időnként házastársunkról gondolunk: nem a házastársról, hanem mi magunkról kell beszélnünk, a bennünk rejtőző, gyakran mélyen eltemetett érzésekről.

A vezető házaspár ismét saját életéből vett két dialógus-példával zárta előadását. A férj elmondta, hogy mindig nehezére esett beszélni feleségének pénzügyekről, és fel sem hozta ezt a problémát felesége előtt, mert félt, hogy ellenezni fog egyes kiadásokat. Számára az önkinyilatkoztatás legbátrabb lépése az volt, amikor leírta félelmeit egy szerelmes levélben feleségének és alaposan megbeszélték a dolgot. Az asszony arról számolt be, mennyire bántotta férje szabad idejének minden perce, amit nem ővele töltött. Féltékeny volt mindenre és mindenkire, ami és aki elvette tőle és lefoglalta férjét. Ugyanakkor szégyellte is magát és bűntudatot érzett e féltékenység miatt, mert azt gondolta, hogy ez önzés az ő részéről. Ezt a féltékenységet is egy dialógus oldotta fel: férje egyrészt igyekezett attól kezdve több időt tölteni vele, másrészt biztosította őt osztatlan szerelméről.

9. Hazavinni a párbeszédet

A következő előadás azt hangsúlyozta, hogy minden házaspár számára ez a két nap több egy kellemesen együtt töltött hétvégnél. Valami új kezdődik kettőjük viszonyában, s ezt a napi párbeszéd teremti meg. A párbeszédtechnikát, amit itt a hétvége során megtanultak, mindennapos gyakorlattá kell tenniük. Kettőjük állandóan megújuló és elmélyülő kapcsolata érdekében érdemes vállalni ezt a fáradságot. Nem vesz több időt igénybe, mint napi húsz percet. E párbeszéd felszínre hozza mindazt a szépséget, ami jelen van a házastársban, de a másik még nem ismeri,

Néhány jótanács betartásával a napi párbeszédet gyümölcsözőbbé tehetjük:

— fontos a megfelelő időpont megválasztása (általában a vacsora utáni nyugodt óra bizonyul a legalkalmasabbnak);

—• a párbeszéd előtt egy rövid ima elűzi a zavaró gondolatokat és biztosítja Isten jelenlétét a dialógusban;

— tíz percet szenteljünk a levélírásnak, tíz percet a megbeszélésnek;

az idő korlátozása segíti, hogy a lényegre összpontosítsunk (egy fontosabb témáról több estén át is dialogizálhatunk);

39