Szolgálat 71. (1985)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Újjáéled a keresztény házasság

7. A házasság Isten tervében

Láttuk korábban a világ elképzelését a házasságról. Állítsuk szembe ezzel a képpel most Isten gondolatát és tervét két ember életének halálig szóló egybefonódásáról. Mit mond a házasságról a Szentírás? „Ezért hagyja el az ember apját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és a kettő testben egy lesz... Mindketten mezítelenek voltak, de nem éreztek szégyent egymás előtt“ (Tér 2,24-25). „Elhagyja apját és anyját“: a házassági kapocs szentebb még a szülő és gyermek egymáshoz való viszonyánál is, mélyebb, teljesebb, átfogóbb annál. Az „egy test“ kifejezés a házastárs feltétel és fenntartás nélküli elfogadását és szeretetét jelenti. A „mezítelenek voltak“ szavak az egyén — álarcok és félelmek nélküli — megnyilatkozásának és odaadásának szükségességére utalnak.

A Szentírás által elénk állított házasság-eszmény nem szimbiózist jelent, amelyben a házastársak személyisége mintegy felszívódik, hanem két ember közösségét, s e közösségben való személlyé válását a szerelemben. Az igazi szerelem felszabadít: a másik ember szerelme és megbecsülése növeli az egyén önmagába vetett hitét és önmaga igazi értékének felismeréséhez, annak állandó megtapasztalásához vezet.

Miután az előadók ismét összefoglalták a világ által felajánlott házassági kapcsolat jellemző vonásait és megmutatták, hogyan ösztökél minket a bennünk jelenlevő „világ" ilyenfajta kapcsolat kialakítására, felvázolták az Isten által elképzelt házassági viszony sajátos jegyeit:

— házastársad legyen állandóan jelen a tudatodban;

— add magadat 100%-osan;

— tekintsd házastársad irántad való szerelmét életed legnagyobb kincsének;

— figyelj a másikra, hallgasd meg úgy, hogy érezze: érdekel az, amit mond;

— közöld magadat vele mély bizalommal és nyíltsággal;

— ne rejtsd, hanem mutasd ki a törődést és gyengédséget házastársad felé;

— házastársadnak említsd gyakran a jőtulajdonságait, hadd tudja: észre- veszed és értékeled azokat.

A keresztény házasságban a házastárs életének legfőbb gondja a férjéhez ill. feleségéhez való viszonya. A foglalkozásuk, munkahelyük által megkívánt munka ne nőjön bálvánnyá kettőjük között. Legyen gondjuk arra, hogy minden egyes nap töltsenek valamennyi időt egymással csak azért, hogy beszélgessenek. Kettőjük viszonya javításán, elmélyítésén állandóan dolgozzanak. Újra meg újra kell választaniuk: a világ vagy Isten házasságideálja szerint alakítsák-e életüket. A házastársak szerelmük által Istent teszik jelenlevővé egymás és környezetük számára. Isten maga a szeretet: az emberi szeretet-szerelem az isteni szeretet tükröződése. Emberek, akik szeretik egymást, magának Istennek az életét élik: a szeretet Istenhez teszi hasonlóvá őket.

38