Szolgálat 71. (1985)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Újjáéled a keresztény házasság

De a jó veszekedésnek megvannak a maga játékszabályai: a veszekedés során

— kerüld a kritikát és a gúnyt, mert az személyt és kapcsolatot öl;

— kerüld a „mert te mindig“, „mert te soha“ általánosítást;

— kerüld az azon való vitatkozást, ki a hibás, ez nem érdekes — a közietek álló akadályt kell eltávolítani;

— ne távozz a szobából sértődötten, ne szakítsd félbe a vitát, hanem fejezd be;

— ne hozz be kettőtök vitájába harmadik személyt — az ügy csak kettőtökre tartozik;

— maradj fizikailag közel a másikhoz és egy-egy gyengéd érintéssel tudasd, hogy nem a másik személye ellen harcolsz, hanem szerelmetek jobbá- tételéért;

— ne felejtsd el, hogy nem a szóban forgó ügy a fontos, vagy az, hogy neked legyen igazad, ami egyedül fontos, az kettőtök kapcsolata.

Nem szabad veszekedni, ha akár csak az egyik fél is elveszíti önuralmát.

5. Kinyújtani a kezet a másik felé

Az előadások felváltva két vonalon haladnak. Az egyik sorozat a keresztény házasság ideálját igyekszik megrajzolni egészen gyakorlati szempontból, a másik a kölcsönös megnyilatkozás, közlés-kapcsolat technikáját tanítja. így míg az előző előadás inkább az első sorozat része, a rá következő a levélírás és szóbeli megbeszélés párbeszéd-módszerét tárgyalja meg részletesen. Helyszűke miatt itt csak három gondolatot szeretnénk kiemelni.

a) Ha a házastárs közöl magáról valamit, arra a másik fél háromféleképpen reagálhat: elutasítással, elviseléssel vagy elfogadással. Az elutasítás lehet nyílt vagy burkolt, — az eredmény mindkét esetben ugyanaz: a visszautasított fél megsebzett, visszahúzódik, elszigetelődik. Éppen ezért sosem szabad közlésre visszautasítással válaszolnunk. A türelmes elviselés a kölcsönös közlés leggyakoribb szintje. Már jobb, mint a visszautasítás, de nem elégséges. Nem elég azért, mert felszínes: megakad a panasznál, nem veszi észre a panaszkodó személyét, s még a panaszt is csak értelmileg fogja fel, nem jut el a szívig. Az igazi elfogadás a szív mélyére fogadja a panaszkodót, mintegy azt mondva neki: „Ismerlek és szeretlek itt és most, úgy ahogy vagy“. Befogadja és átöleli a másikat minden ítélet és kritizálás nélkül. Ez az elfogadás, az őszinte szándék, hogy eltávolítsa a panasz okát, a szerelem fellángolásához vezet, mély lelki egységet teremt, az egymáshoz tartozás megtapasztalását, azt, hogy a házastársak egyetlennek, különlegesnek és fontosnak érzik magukat egymás számára.

b) Tudvalevő, hogy a nem-szóbeli közlés gyakran többet fejez ki, mint amennyire arról az illetőnek tudomása van és mint amennyit el akar mondani magáról. Vegyük észre ezeket a néma, de beszédes jeleket. A hosszú hallga36