Szolgálat 71. (1985)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Újjáéled a keresztény házasság

rülete, mint pl. az autó rendben tartása, a ház körüli javítások végzése, és más a feleség tevékenységi köre: a háztartás, a gyerekek. A megosztás ideálisan 50—50%, s ha az egyik segít a másiknak, a „másik“ adósa lesz neki. A férj és feleség ilyen házasságban gyakorlatilag „házas magányos“: házas agglegény vagy házas hajadon lesz, kettőjük élete két külön világ, amelybe a másiknak nincs bejárása. Még ha beszélnek is egymással, akár sokat is, kapcsolatuk felszínes és üres. Bezárkóztak magányukba, s talán kedvesek, udvariasak egymáshoz, de nem osztják meg életüket egymással. Ez megnyilvánul a szabadidő eltöltésében is. Pl. az asszony ha csak teheti, barátnőivel van, vagy klubgyűlésekre megy, vagy önkéntes munkával, lázas tevékenységben tölti idejét, a férfi pedig, mihelyt tud, kártyapartnerekhez menekül, tévénézéssel, újságolvasással emel falakat maga körül, barkácsolásban vagy más hobbiban merül el.

Aligha tervezi meg valaki így házaséletét, csak az idők során válik ilyenné. A szerelem első lángolásában az ifjú pár mindent együtt szeretne tenni, szeretne minden élményt, munkát, tapasztalatot megosztani. De a mézeshetek múltával hűlni kezd a kapcsolat, idegesítővé kezd válni az együttlét, lazul a kötődés, növekszik az egyedüllét érzése, s vele a kiábrándultság is: „Nem így gondoltam.“ Egyik házastárs sem mer kinyúlni a másik felé, mert fél a visszautasítástól.

Nem szabad megfenekleni a „házas magányos“ életformájánál. Fel kell ismerni, hogy a szerelem nem szívmelegítö, édes érzésekből áll, hanem azon túlmenő személyes döntést jelent, s ezt a döntést naponta meg kell ismételni. A szerelem mellett dönteni pedig annyit jelent, mint dolgozni azon, hogy nyílt, őszinte, gyengéd, felelősségteljes legyek házastársam iránt, megbízzak benne. Ez azt is jelenti: dolgozzam egy olyan kapcsolat kialakításán, amely megláttatja, hogy mire van szüksége a másiknak. Társamnak legtöbbször időre van szüksége; időre beszélgetéshez, amikor hallgatom és elfogadom őt. Amíg ezt az időt neki szentelem, magam is rájövök és megtapasztalom, hogy az én legmélyebb igényem és szükségem is a másik szeretete.

A szerelem melletti döntésből öröm fakad. De ez nem zárja ki az érzelmi hullámzásokat a szerelem mély megtapasztalása és a kiábrándultság, csalódás között: ez a hullámzás időközönként újra meg újra megismétlődik minden házasságban.

A jó házasságért küzdeni kell, — harcolni önmagámmal, de a másik féllel is, azaz időnként szükség van egy jó veszekedésre is, ami nem jelent szükségképpen rossz házasságot, amint a veszekedés elmaradása sem a jó házasság jele. Jó a veszekedés akkor, ha célja nem az, hogy bántsuk a másikat, fájdalmat okozzunk neki, vagy bűntudatot ébresszünk benne, hanem hogy erősítsük kapcsolatunkat. Ha valami kettőnk közé kerül és elszigetel bennünket egymástól, szükség van a veszekedésre. Ez azt jelenti, hogy fontos számomra a kapcsolatunk minősége, kifejezi, hogy nem vagyunk közömbösek egymás iránt, nemcsak elviseljük az egymás mellett élés terhét.

35