Szolgálat 71. (1985)

Tanulmányok - Claude Dagens: Mai lelkiségi mozgalmak

szembenéznek, konvertita, újonnan megtérő. Egyesek olyan környezetből jönnek, amely idegen a hit számára; számos, a keresztény világnézettel semmiféle kapcsolatban sem levő tényező alakította őket. Mások viszont hívő családhoz tartoznak; a családi hitre való hivatkozás azonban nem mindig meghatározó. Az esetek legnagyobb részében hitük azzal van kapcsolatban, hogy személyesen találkoztak Istennel, Krisztussal vagy a Szentlélekkel. Ez az élmény gyökeresen megváltoztatta életük irányát. A szemlélődő megvilágosodás vagy a belső felszabadulás formájában megélt kezdeti „megtérés“ áthatja egész vallási szemléletüket. Nagy szerepet tulajdonítanak Isten, Krisztus vagy a Szentlélek kezdeményezésének. Arra vágyódnak, hogy az Egyházban megtalálják annak a felfedezésnek a légkörét, azt a „katekumenális környezetet“, amely az ő első lépéseiket jellemezte. Magatartásuk eléggé spontán módon inkább „tanúságtevő“ mintsem kontesztáló. A vallásos életben való elkötelezettségüket az a többé-kevésbé váratlan ébredés jelöli meg, amelyet Isten művelt bennük. Lelki életüket kezdeti megtérésük folytatásaként, az első élmény kiteljesedéseként fogják fel. Egyes esetekben ez az előző életformájukkal való szakítást jelenti, máskor viszont ilyen vagy olyan embercsoportok szolgálatát, sors- közösségvállalást. Az apostoli és missziós dimenzió számukra követelmény: hirdetniük kell azt a valóságot és Istennek azt az ajándékát, amelyet most ők maguk élveznek.

Mindenek előtt megtérésük lelki élményének értékelésére kell felfigyelnünk; ezzel kapcsolatban el kell utasítanunk az eleve gyanakvó magatartást. Ennek a megtérésnek két alapvető jelentése van. Kulturális szempontból a szekularizáció többé-kevésbé nyílt bírálatát fejezi ki. Nem meglepő, hogy Isten létének határozott állítása és az Istenbe vetett hit váltja fel az Istenről való hallgatást vagy a belé vetett hittől való félelmet. Lelki szempontból pedig az a jelentős tényező, hogy a lelki élet a lelki megkülönböztetés elsődleges területeként jelenik meg. A lelki élet nemcsak egyszerűen pszichológiai élet vagy az emberi kapcsolatok világa. Tévedés lenne, ha ezt a kimondottan lelki élményt megkérdőjeleznénk, amennyiben azt Isten és Szent Lelke irányította.

A lelki vezetőknek joguk van arra, sőt kötelességük, hogy kérdéseket vessenek fel. Nevezetesen két ponton:

a. A természetes és természetfeletti kapcsolata. Magától értetődően abszurd dolog lenne, ha a lelki életet pszichológiai jellegű elemekre (komplexusok, elfojtások) vagy társadalmi jellegű összetevőkre (családi-társadalmi miliő) fokoznánk le. Az is vitatható lenne azonban, ha el akarnánk hallgatni ezeket az elemeket, mégpedig azzal az ürüggyel, hogy elegendő a lelki életre vonatkozó megkülönböztetés. Emlékeztetnünk kell arra, hogy az egyénben a Szentlélek működésének területe az illető szabadsága; ez a szabadság pedig gyökereit és történetét tekintve meglehetősen bonyolult. A lelki vezetőknek és nevelőknek arra kell késztetniük a fiatalokat, hogy ne akarják magukban elhatárolni Isten működését, hanem hagyják, hogy létük minden vonatkozásában átjárja őket. A lelki életet soha sem szabad az emberi lét egy

15