Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Claude Dagens: Mai lelkiségi mozgalmak
zárt részének tekinteni; nem más az, mint az Isten által megragadott és átalakított lét teljessége. b. A hit megpróbáltatásainak helye. A kezdeti lelkesedés azt a látszatot keltheti, hogy a lelki élet állandó előretörés, a kibontakozás akadályoktól mentes fajtája. Amikor tehát akadályok merülnek fel, közel van az elbátortalanodás. Minden lelki nevelő jól ismeri sok mai fiatal nagylelkű, de törékeny karakterét. Abban kell őket segíteni, hogy meg tudják különböztetni a belülről vagy kívülről jövő akadályokat az igazi megpróbáltatásoktól. Ezek a megpróbáltatások hitelesítik a hitet. A hitben megélt nehézségek kiváltságos pillanatai lehetnek a szabadság fejlődésének. Maga a hit is gyökeresen átalakulhat: a többé-kevésbé irracionális lelkesedés olyan világos elkötelezettséggé és elhatározássá válhat, amely átöleli a lét teljességét. Maguk a válságok is megkülönböztetés alkalmai lesznek: segítenek szétválasztani azt, arra az önmeggyőzésből származik attól, ami Istennek az emberi szabadság mélyén felhangzó hívásában gyökerezik. Itt következik talán be az ún. „második — és döntő — megtérés“. Ennek során az ember valóban átadja életét Istennek, „elveszíti azt, hogy megtalálja“. 2. Kommunió és személyessé válás a. Megfigyelt jelenségek A modern lelkiségi mozgalmak egy másik uralkodó vonása: a megtérés lelki élménye kommunióra, közösség alakítására késztet. Ezek a megtörök nem individualisták. Gyakran úttörő mentalitás jellemzi őket: hogy felfedezzék az előttük feltáruló új utakat, támaszt és rendszeres segítséget várnak egy olyan emberméretű csoporttól, testvéri közösségtől, amely osztozik tapasztalatukban és eszményeikben. Általános megállapítás, hogy bizalmatlanul tekintenek az állam és az Egyház „nehézkes“ intézményeire. Gyakran szenvednek a társadalmi kapcsolatok személytelensége miatt, ezért azt remélik, hogy Krisztus Testében igazi személyes kapcsolatokat, testvéri környezetet találnak. Ez a vágyuk nem korlátozódik pszichológiai vagy szociális követelményre; úgy akarják megjeleníteni az Egyházat mint összefüggő közösséget, ahol a Szentlélek ébreszti és tartja fenn a testvérek közötti nyitottságot. A vallásos életben tehát a testvéri élet megtapasztalását látják. Ez az élet az imában, az imádásban, a tanúságtételben és a szolgálatban gyökerezik. Mindez jelenti egyben a nagy létszámú, szervezett mozgalmak többé-kevésbé nyílt bírálatát is. Ezekben ugyanis az emberek nem ismerik egymást és mindenki a maga kedve szerint rendezkedik be. A kommuniónak ez az (igénye nagyon is kézzelfogható meggyőződésen nyugszik: ha az Egyház küldetése abban áll, hogy hirdesse e világnak Isten Jézus Krisztusban megnyilvánult szeretetét, akkor ez a küldetés megköveteli, hogy a közösségek valóban éljék ezt a szeretetet, mégpedig mindennapi kapcsolataikban és társadalmi elköte16
