Szolgálat 71. (1985)

Tanulmányok - Fila Béla: A lélek útja Isten felé

mét és méltóságát. Isten ügye az ember ügye, az ember ügye pedig Isten ügye lett; ennek tanúja és biztosítéka Jézus Krisztus. Az emberi önközpontúságnak kell értékekkel, értelemmel, igazsággal telítődnie, akkor aztán a mindennapi élet is fugáz, szép, értékes lesz. A személy jósága és a világ, a dolgok értéke föltételezik egymást. Megoldódnak az élet válsággócai, ha újra egymásra talál a teremtő és a teremtmény, a bűnös és a megváltó, az élet ténye és rendeltetése. Az élet szentségébe és végső értelmébe vetett hit a földi élet lehetőségének, az élet, a világ fönnállásának feltételeként jelentkezik.

Igen kényes „értelmezési kör“ rejlik a mindennapi életben. A tapasztalattól a norma felé és a normától a tapasztalat felé irányul a gyakorlati élet mozgása. Az élet értelmezésének köre akkor tartható fenn, ha a személyben megvan az öntörvényűség felsőbbrendű tudata, s egyszersmind az engedelmesség és meghajlás a törvényhozó felé, és így az őt meghatározó törvény felé is. Az ember adja magának a törvényt, de önmaga fölött elismeri azt. A valóság és a valóságra irányuló tevékenység közös feltétele a teremtményi alázat tudata. Az ember a világ ura és őrzője, intézője. Az ember viszi tovább a világot, de isten teljesíti be. Az ember küzd a bűn ellen, de Isten bocsátja meg a bűnt. A keresztény hit újra helyreállíthatja az élet rendjét, kiengesztelheti az embert saját sorsával, meggyógyíthatja sebzettségét, megadhatja a mindennapi küzdelem értelmét. A földi élet, a mindennapi élet rendje attól függ, egyensúlyt teremt-e az ember az uralom és az engedelmesség, a méltóság és a szolgálat, Isten és a világ, a lélek és Isten, az anyag és a lélek között. V.

V. Test és a lelkiség

Egészen más oldalról, mélyebben és a mindennapiság, az evilágiság lelkiségét kiegészítve, annak poláris ellentétét fölvillantva közelíti meg a lelkiség égető kérdéseit J. Ratzinger (Messori, Rapporto sulla fede. Ed. paoline, 1985. 115—119. o.). A mai lelkiségnek komolyabban kellene vennie a keresztény hit testi dimenzióját. A szexualitás és a táplálkozás az ember testi mivoltának közvetlen megnyilatkozásai. Mintha elhalványult volna a keresztény köztudatban a testiséget keresztény módon értékelő, annak értelmet adó böjt és a szüzesség jelentősége.

Közös gyökérre vezethető vissza a két alapvetően keresztény magatartás hanyatlása. Az igazság az, hogy elsötétült előttünk az élet eszkatologikus távlata, meggyengült az örök életre firányuló komoly törekvés. Keményen böjtölni, szüzességet vállalni csak az örök élet reményében lehet. Csak az képes erre, aki nagyon komolyan veszi az életet, aki önfelülmúlásra képes, és tudja, hogy elmúlik a jelen világ, önmegtagadás és szüzesség nélkül nincs igazi egyházi élet, nincs hiteles keresztény lelkiség. Igaz, manapság maga az egyház enyhítette a böjti fegyelmet, és vált nyitottabbá a világ problémái felé. Az volt a szándéka, hogy lelket vigyen a törvénybe, megszabadítson a fölösleges gyakorlatoktól, a lényegre összpontosítson, a személyes felelősséget hangsúlyoz11