Szolgálat 68. (1985)

Az egyház szava - II. János Pál pápa beszéde a marokkói fiatalokhoz

AZ EGYHÁZ SZAVA II. JÁNOS PÁL PÁPA BESZÉDE A MAROKKÓI FIATALOKHOZ (Arabul:) Kedves Fiatalok! Melegen üdvözöllek benneteket! Rajtatok keresztül köszöntőm a nemes marokkói népet! (Franciául:) 1. Legyen hála és dicsőség Istennek, aki megengedte, hogy ma együtt le­hetek veletek. Néhány évvel ezelőtt Ö Királyi Felsége megtisztelt látogatásá­val. Nagy örömömre szíves volt meghívni a veletek való találkozásra. Az Ifjú­ság Évében különös örömmel szólok hozzátok. Egyébként ez az első alkalom, hogy muzulmán fiataloknak beszélhetek. Nekünk, katolikusoknak és muzulmánoknak, sok közös dolgunk van, úgy is, mint hívőknek, úgy is, mint embereknek. Ugyanabban a világban élünk, mely telve van reményt keltő és aggasztó jelekkel. Miként Ábrahám — közös példa­képünk — mi is hiszünk Istenben, alávetjük magunkat akaratának és bízunk jóságában. Ugyanabban az Egy Istenben hiszünk, az élő Istenben, aki a világot teremtette és a tökéletesedés felé viszi. Gondolataimban tehát Istenhez, az én Istenemhez, a ti istenetekhez fordu­lok. Róla szeretnék ma elsősorban szólni, de az emberi értékekről is, hiszen Istenben van szilárd alapjuk. Ezek az értékek szolgálják egyéni fejlődésünket éppen úgy, mint a családok, a társadalom és a nemzetközi közösség boldogu­lását is. A Teremtő titka körül forog a kérdés, hogy milyen értelmet tulajdonít­son az ember a maga életének. Ez a kérdés foglalkoztatja a fiatal embert, ami­kor saját lénye titkán tűnődik, és amikor azt kutatja, milyen értékeket tegyen magáévá. Hadd említsem meg, bemutatkozásképpen, hogy a katolikus Egyházban an­nak a Péternek az utódja vagyok, akit Krisztus választott ki testvéreinek hitben való megerősítésére. Elődeimnek, a pápáknak megszakítatlan sorában állva, történelmünk jelen pillanatában én vagyok Róma püspöke. Hivatásom, hogy minden embertestvérem előtt a hit tanúságtevője, az Egyház tagjait összefogó egységnek pedig záloga legyek. Mint hivő ember jöttem hozzátok. Egészen egyszerű formában a hitemről szeretnék tanúságot tenni, és mindarról, amit embertestvéreim boldogságára nézve kívánatosnak és — tapasztalataim alapján — mindnyájatok számára is hasznosnak tartok. 2. Ezért a Magasságbelihez fohászkodom, a mindenható Istenhez, Terem­tőnkhöz. Tőle származik minden élet. Ő minden jónak, szépnek és szentnek a forrása. 80

Next

/
Thumbnails
Contents