Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Teleki Béla: Fénycsóva a „Déli-Föld“ egén

módjairól (1943), A családról (1944), a laikusokhoz (Az ország a ti ügyetek, 1945), a Keresztény nevelésről a demokratikus közösségben (1949), A társadalmi élet erkölcséről (1955), Az éhségről (1956) stb.

Mannix érsek mindig a katolikus jövőt építette, ami — szerinte - a laikusokon áll. Ezért hangsúlyozta olyan hévvel: „Az lenne a legnagyobb baj, ha a katolikusok távol tartanák magukat az egyetemektől és közügyektől. így semmivel sem járulnának hozzá annak a légkörnek megteremtéséhez, amit majd belélegez Ausztrália jövő nemzedéke!“

2. A tanulás nem a gazdagok előjoga!

Mannix érsek arról faggatja látogatóját, B. A. Santamariát még néhány órával halála előtt is: „Mi lesz a katolikus iskolákkal? Megkapják-e ugyanazon támogatást, amiben az állami iskolák részesülnek?“ Utolsó püspöki intézkedésével megbízza barátját, tegyen lépéseket a Monash Egyetem katolikus kollégiumának építése érdekében. Nem csoda, hiszen ötven hosszú éven át fő gondja volt az iskolaügy.

Amikor Ausztrália földjére tette lábát, így mutatták be neki a nevelés helyzetét: „Ordító nyilvános rossz!“, „Szabad és haladó országunk törvénykezésének szégyenfoltja“. Az érsek viszont „új energiát, új fényt, új erőt hozott“. Rövidesen megtapasztalta: „A katolikus iskolák és a katolikus nevelés elleni igazságtalanság úgy terheli Ausztrália társadalmát, mint valami rabszolgaság!“ Keserűen szögezte le a Szent Patrick Kollégiumban tartott beszédjében (1914): „Ne feledjétek, hogy... olyan kormány irányítása alatt álltok, amely talán az egész civilizált világban a leglaposabb, legbutább és legkiállhatatlanabb. Mindenképpen az az ausztráliai katolikus intézményekkel szemben. Ezért... bátran harcoljatok jogaitokért, méghozzá minden alkotmányos eszközzel.“

Mint faltörő kos állt az érsek a katolikus iskolaügy és nevelés szolgálatában. Védelmére hívta létre a Katolikus Szövetség-et (1914), majd a Katolikus Munkások Szövetségét (1915). Meggyőződése: „A katolikus egyház ügye, Isten és az igazságosság ügye, amit semmilyen ok és semmilyen politikai párt sem dobhat félre.“ Innen kifakadása (1916): „A politikusok megelégszenek kenetes szavakkal és színlelt együttérzéssel.“ Ö többet akar és követeli a katolikusok magasszintű intellektuális képzését. Ennek érdekében alapítja a Newman Kollégiumot Melbourne-ben (1916) és a Központi Katolikus Könyvtárat (1924) ugyanott. A szociális reform szolgálatára jelenteti meg (1917) az Australia c. katolikus havilapot. Félelmet nem ismerve emeli fel szavát: „Szeretnénk hinni, hogy az üldöztetés megszűnt, és ezután nem vetik a katolikusok szemére, ha nem látogatják a nem-katolikus istentiszteletet. De sajnos még mindig szenvednek a katolikusok, méghozzá nagyon is, ha katolikus iskolába küldik gyermekeiket.“ Majd másutt ezt mondja: „A katolikusok remélik, hogy igazságosan — félelem vagy protekció nélkül - részesülhetnek Ausztrália javaiban.“

Hívei ujjongtak, ellenségei pedig dühöngtek. És az eredmény? O’Farrel így szól Mannix érsekről: „Világosan látta a vallási értékektől elidegenedett kor75