Szolgálat 68. (1985)

Eszmék és események - Az egyetemes egyház: a helyi egyházak közössége (L. Örsy)

kimondhatatlanul gazdagítottak minket, nyugati keresztényeket? De ők is bőséges hasznot húztak Róma egyházának hitéből és bölcsességéből, legalább is az első évezred során! Ez a nagyszerű csere csak azért jöhetett létre, mert megvolt a különbözőség.

Ha Afrika, Ázsia és Óceánia fiatal egyházainak nem engedélyezzük, hogy kifejlesszék sajátságos hagyományaikat ma, nagyon kevéssel vagy semmivel sem gazdagíthatják a többi egyházakat holnap. Végülis, nemcsak a mi vesztességünk lesz, megsínyli ezt minden keresztény egyház és közösség.

Pál apostol így ír: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását“ (Róm 8,19). Hasonlóan állíthatjuk; sok fiatal egyház sóvárogva várja annak lehetőségét, hogy kinyilváníthassa saját gazdagságát jogos hagyományai megteremtésével. Ha napjainkban létezik egy saját római rítus — egyéb történelmi tényezők mellett — azok nagylelkű megértésének is köszönhetjük, akik elsőként hozták az örömhírt Rómába és nem követelték meg, hogy az új közösség tegye magáévá a messzi keleti egyházak hagyományait és szokásait a legkisebb részletekig.

Amíg a Zsinat világosan értékelte ezt a nyíltságot, addig a Kódex rideg marad ebben a tárgyban. Persze, nem léteznek kifejezett tiltások, csak nagy a hallgatás. És nincsen nyitott ajtó. Magasztalja az egyformaságot, és szinte nem is említi a különbözőség színpompáját.

Mi lehet az oka az ilyen tartózkodásnak? A múlt tapasztalatai szolgáltatnak bizonyos alapot jogos aggodalmaknak. Nem egyszer megtörtént, hogy a különbözőség szakadáshoz vezetett. A kommunikáció modern eszközei mellett azonban, könnyebb megtartani és megvédeni egységünket a virágzó különbözőség közepette is.

A katolikus egyház nem lesz „minden népet szolgáló közösség“, azaz nem lesz igazi világegyház, ha nem nyílik meg az összes népek hagyományai és kultúrái előtt. Emellett, a különbözőség ilyen tisztelete nagyon is hasznos lehet a keresztény egyházak egységéért folytatott 'küzdelmünkben. Ugyanis, ha meg is egyeznénk a lényeges hitágazatokban, a görögök nem lesznek képesek elfogadni római szokásainkat és az angol egyház sem lesz hajlandó feladni saját ősi tradícióit. Ha azonban azt látják, hogy a katolikus egyház tiszteli a jogos különbözőségeket, sőt még serkenti is azokat, akkor arra a következtetésre juthatnak, hogy jó és kívánatos társak vagyunk a nagyszerű cél megvalósítására, Krisztus Egyháza egységének helyreállítására.

Röviden: Ha nagylelkűen engedélyezzük a különbözőséget a katolikus egyházon belül, ezzel erőteljesen bizonyítjuk a nem-katolikus keresztényeknek, hogy őszintén szorgalmazzuk az egység ügyét.

Ladislas M. Örsy, S. J., From Vision to Legislation:

From the Council to a Code of Laws. Marquette Un.

Press, Milwaukee 1985.

96