Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - R.: Afrika fiatal egyháza

elindulni. Nem létezett még egy művelt, a kereszténységben és az afrikai mentalitásban egyaránt otthonos réteg, amely mintegy belülről lett volna képes végrehajtani az inkulturációt. A Zsinat még árnyékát sem vetítette előre, a helyi egyházak másutt sem élvezhették az őket megillető szabadságot.

Ma azonban a helyzet megváltozott. Ha tehát valóban azt kívánjuk, hogy minél több afrikai befogadhassa a krisztusi örömhírt, afrikai módon kell hozzáférhetővé tenni. S ne gondoljuk, hogy elég bevezetni a liturgiába az afrikai ritmusokat és táncokat. A luba mise szép, de csak távoli próbálkozás. Mélyre kell hatolni, a hermeneutika gyökeréig. Az európaiaknak el kell fogadni, hogy az afrikaiak szimbólumokban gondolkoznak, s ennek éppen olyan értéke van, mint a mi megszokott „tudományos logikánknak“. Meg kell tehát próbálni szimbólumokban kifejezni a hit főbb tételeit: a teremtést, bűnt, megváltást és feltámadást.

Kényes kérdések merülnek föl a szentségtanban és a liturgiában. Csak három példa: Az afrikai kultúra nem ismeri a búzát és a szőlőt. Krisztus megengedné ma, hogy az afrikaiak náluk használt gabonaféléből készült kenyérrel, s ünnepi lakomáikon szokásos itallal üljék meg halálának és feltámadásának titkát? Megkeresztelhető-e az az asszony, aki 5. vagy 6. neje egy moszlim férfinek, de most megismerte Krisztus evangéliumát, valóban hisz benne, csakhogy társadalmilag és anyagilag teljesen urára szorul, s emiatt lehetetlennek látja, hogy elváljon tőle? Az afrikaiak számára életfontosságú az avatás, az iniciáció. Enélkül sok törzs nem tekinti tagjának a felnőttet. Lehet-e ezekből a szertartásokból valamit átvenni, vagy legalábbis a bérmálásnak ilyen jelleget is adni?

Komoly teológusok és a püspöki karok tanulmányozzák, meddig mehetnek el, mit fogadhatnak el az ősök hagyományaiból. A munkát megnehezíti a rengeteg afrikai nyelv és nyelvjárás. Legtöbb szemináriumban még ma is franciául vagy angolul tanítanak, mert nincs egyéb közös nyelvük a hallgatóknak! Vagyis: ma is legtöbben még idegen hangon és módon sajátítják el a hit titkainak értelmezését! Másrészt — mint Sanon püspök jegyzi meg — „ingoványos területen mozgunk ősi hagyományainknál és szokásainknál is. Hol a határ az igazi afrikai kultúra és a felesleges, már el is vetett szokások között? összekeverjük a népi orvoslást és a varázslók kuruzslását; bizonytalanok vagyunk a házasság szilárdsága és a többnejűség körül!“

2. Az afrikanizálódás szükségességére mutat az ún. független egyházak burjánzása. Pontos statisztika nincs róluk, de kb. 7000-re becsülik számukat, mintegy 20,000.000 taggal. Igen sok keresztény: katolikus, vagy a bevett protestáns egyházak tagja szimpatizál ezekkel a szabad egyházakkal, s alkalmilag részt is vesz szertartásaikon, összejövetelükön. Ha ezeket is egybevesz- szük, akkor csaknem 30,000.000-ra növekszik számuk!

I

Három főirányt találunk ezeknél az egyházaknál. A politikai-messianisták. A kolonializmus idején a függetlenség előharcosai sokszor innét kerültek ki;

68