Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - R.: Afrika fiatal egyháza
a fehérek saját fegyverét fordították ellenük. — Szinkretisták. Az ősi vallási hagyományokat és a kereszténység elemeit igyekeztek egységbe olvasztani. — A prófétai gyógyítók. Az afrikaiak számára oly fontos igényt, hogy a szellemek, istenek segítsék őket testi-lelki bajaikban, akarták a keresztény szentségek és imák segítségével kielégíteni. A vallásszociológia szerint két kultúra találkozásakor gyakoriak a hasonló egyeztetési-megrostálási kísérletek. Alapjában véve kettősség uralkodik bennük. Egyes szempontokat elfogadnak a krisztusi tanításból, az egyházból, mások helyébe afrikai elemeket, élményvilágot építenek be. Közelebbi kapcsolatba jutottak az evangéliummal, de mégsem tudták egészen elfogadni. Ez magyarázza meg, hogy nagyon sok független egyház alapítója egykor katekista, vagy a misszionáriusok első kereszténye volt. Tetszett nekik a kereszténység, de sokban mégis kielégületlenül hagyta őket. A független egyházakkal szimpatizáló katolikusok neheztelik pl. liturgiánk merevségét. Az afrikai a vallási megnyilatkozásokban is kifejezésre akarja juttatni életerejét, teremtő képességét. A független egyházak keretei szabadabbak, tartalmuk kiforratlanabb: több lehetőség nyílik a spontán táncra, énekre, élményközlésre. — Könnyebb teljes értékű vezető szerephez jutni a szorosabb értelemben vett hierarchiát nélkülöző közösségekben. — Paradox módon a Szentírás afrikai nyelvekre való fordítása egyesek számára újabb lehetőséget nyitott „független egyházak" alapítására. Most már személyesen hasonlíthatták össze az evangéliumi tanítást és a misszionáriusoktól megszervezett közösségek életét; megkísérelhették „hitelesebb“ csoportok szervezését. 3. Tagadhatatlan, hogy a független egyházak burjánzása az afrikaiak mély vallásos igényének egyik fokmérője. Azonban még egy harmadik vallási közösség, az iszlám jelenlétével és működésével is számolnia kell az Egyháznak, az afrikai keresztényeknek. A Szaharától északra fekvő államokban a keresztények csendes, többé-ke- vésbé megtűrt kisebbséget alkotnak. Évszázadok folyamán kialakult az együttélés formája: a keresztények tudják, mennyiben gyakorolhatják kifelé is vallásukat, hol találkoznak korlátokkal. Hangsúlyeltolódások előfordulnak. Pl. a marokkói uralkodó ez évben a pápához intézett törvényértékű levélben teljes vallásszabadságot biztosított a katolikusoknak. Iskolákat, kórházakat tarthatnak fönn; intézményeik adómentességet élveznek, hiszen karitatív alapon dolgoznak. Kritikus a helyzet, ahol jelentősebb a keresztény kisebbség, mint pl. Szudánban. Északi, gazdagabb részében a mohamedánok vannak túlnyomó többségben. Az ország lakóinak kb. 2/3-át teszik ki. Rákényszerítették felfogásukat a déli, szegényebb részre is, ahol elég sok keresztény (csaknem egymillió) és animista él. 1962 óta keresztutat jár a szudáni egyház, Kiutasították a misz- szionáriusokat, elvették az Egyház minden vagyonát, iskoláit stb. A péntek lett 69