Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - R.: Afrika fiatal egyháza
életük mintegy kézzelfoghatóan sugározhatja az evangéliumot a még nem keresztény környezet felé. A felhívás sok helyütt szép eredménnyel járt. Olyannyira, hogy pl. Burundiban a kormány féltékenységét éreztette: az egyházi kisközösségek életerőseb- bek, mint az államilag szorgalmazottak. Bobo-Dioulassoban az egész egyházmegye „csa!ád-egyház“-nak tekinti magát, s ezen belül működnek a helyi, kisebb „családi közösségek“. Vidékükön ugyanis a családi közösségnek van hagyományos szerepe. A kisközösségek kiépítése mégsem halad olyan ritmusban, mint ahogyan a legtöbben szeretnék. Dél-Amerikában a bázisközösségek spontánul keletkeztek; Afrikában felülről, utasításokon keresztül szorgalmazzák őket. A délamerikai közösségek társadalmi, sőt politikai igényt is kielégítenek; Afrikában már régóta adottság a szomszédság, nagy család összefogása. Politikailag pedig nem oly érett a nép, mint Brazíliában, vagy Argentínában. Fennáll a veszély, hogy a távolabb fekvő missziós állomások kisközösségei szektásodnak. Dél-Amerikában a vidék szinte teljesen katolikus. Több helyen inkább csak az idősebbek vesznek részt a kisközösségekben; a fiatalok jobban kedvelik a kifejezetten rájuk szabott ifjúsági mozgalmakat. Zaíreban és Kenyában azonban sikerült elindítani a „Fény Ifjúsága“ mozgalmat, amely éppen a kisközösségek fejlesztésén fáradozik. Megvan tehát minden remény, hogy a kisközösségek Afrikában még jobban elterjednek. Minden arra mutat, hogy kevésbé lesznek aktívak politikai téren; az afrikai igényeknek megfelelően elsősorban az imádság és testvériség gyújtópontjaivá válnak. III. Négy kényesen érzékeny pont 1. A misszionáriusok lelkesen és áldozatosan hirdették Krisztus örömhírét az afrikaiaknak. Európai kultúrájuk, skolasztikus képzésük és a latin egyházban uralkodó általános szellem miatt észre sem vették, hogy igen sok esetben a hittel együtt, s evvel egyenértékű valóságként terjesztették a görög filozófiát és a római jogot. Elméletben bizonyára megkülönböztették Krisztust a köntösétől. Ténylegesen azonban úgy jártak el, mintha a kettő szükségképpen összetartozna. Nemegy afrikai pap és teológus manapság éles kritikával illeti emiatt a misszionáriusokat. Reklamálják, hogy nem vették figyelembe az afrikaiak sajátos lelki világát, gyerekesnek, babonásnak tartották mentalitásukat. Evvel megakadályozták, hogy a hit igazságai és a kegyelem forrásai igazán az afrikaiak lelkének mélyébe hatolhassanak. Sürgetően követelik tehát egy afrikai teológia kidolgozását. A nagy többség elismeri, hogy valóban túlságosan európai és latin kategóriákban történt a hithirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, az egyházi élet megszervezése. De megértik, hogy akkor szinte lehetetlen volt más módon 67
