Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - R.: Afrika fiatal egyháza

kambi: egyik a betegség, a másik pénzkezelési nehézségek, a harmadik pedig a hívekkel támadt problémák miatt. Viszont újak csatlakoztak hozzájuk, s ma 18 mokambi van az egyházmegyében. Tsasa-Kikhela Albert mokambi így foglalta össze tevékenységét. Kiképzé­sem után is dolgozom egy gimnázium pedellusaként, reggel nyolctól délután háromig. Ebből a munkából tartom fenn 9 tagú családomat: három fiam és négy lányom van. Ebéd után, du. 4-kor kezdem munkámat a plébánián, s ott vagyok este 8-ig. Elsőrendű feladatom, hogy elősegítsem a többi munkatárs tevékeny­ségét és vezessem az anyagi, valamint adminisztratív ügyeket. 12 bizottság és 15 kisközösség működik a plébániánkon, amelyhez több mint tizenötezer hivő tartozik. Mindennemű munka rám és a bizottságokra hárul — kivéve a szent­ségek kiszolgáltatását. Erre rendszerint csak vasár- és ünnepnap jön közénk egy felszentelt pap. Ö is tudja, hogy a plébánia vezetéséért én vagyok a fele­lős. Ezért a szorosan vett szentségkiszolgáltatáson kívül mindenben követi kéréseinket, döntéseinket. A tíz év alatt négy pap járt ki hozzánk szentség­kiszolgáltatásra. Mindig harmonikusan együttműködtünk. Csak egyszer volt, hogy a sarkamra kellett állni, amikor a pap más liturgiát (azaz énekeket, álta­lános könyörgéseket...) akart végezni, mint amit mi a tanáccsal előkészítet­tünk. — Munkámért nem kapok semmiféle fizetést, de boldog vagyok, hogy vé­gezhetem. 3. Az afrikaiak életében fontos szerepet játszik a közösség, fontossabbat, mint nálunk európaiaknál. Sok helyütt még élénk valóság a törzsi szervezet, a nagy-család befolyást gyakorol a házasságkötésnél, a földet gyakran közösen művelik. Az ősök szellemének tisztelete csak erősíti az élők egymáshoz tarto­zásának tudatát. Kereszténység sem létezik közösség nélkül. Az első misszionáriusok egy­házépítő tevékenysége tehát visszhangra talált afrikai híveinknél. A gyakorlat­ban két megvalósulási formát terjesztettek: plébániát és egyesületeket. Az előbbi mindenkit érintett. Az utóbbiak nem, kor, foglalkozás vagy apostolko- dási terület szerint csoportosították az embereket. A Légió Mariae, a Katoli­kus Akció különböző ágai (JEC, JOC), a Mária Kongregációk stb. szépen mű­ködtek és működnek Afrikában. Mégsem felelnek meg egészen az afrikai ka­rakternek: nem a hagyományos, természetes közösségekre épültek, amelyek­ben az egész család, a szomszédság együtt vesz részt. A plébániai szervezet megfelelőbb. Itt azonban nehézséget okozott az egyes missziós állomások kö­zötti távolság. A központi plébániához tartoztak, onnét járt ki a pap és a kate- kéta. így ténylegesen gyakran hiányzott a melegebb, afrikaiak számára fontos személyes kapcsolat a közösség tagjai között. A Zsinat utáni években, nem utolsó helyen a latin-amerikai tapasztalatok alapján, több püspöki kar (Zaire, Kenya, Tanzania...) a kisközösségek kiala­kítását tűzte ki a lelkipásztorkodás egyik céljának és módszerének. Helyi, ter­mészetes csoportokra épülhetnek; szeretteljes, imádságos és egymást segítő 66

Next

/
Thumbnails
Contents