Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - R.: Afrika fiatal egyháza
resztül. Négy keserves kísérlet után sikerül megszöknie, s misszionáriusok védelme alá kerül. Ott felveszi a keresztséget, majd hat misszió alapításában foglal el vezető helyet. 1975-ben már 100 éves, de még elmegy Rómába, a szentévre. Ez alkalommal VI. Pál magánkihallgatáson fogadja és vendégét a pápai trónra ülteti. Ez év tavaszán pedig Angolából jelentették, hogy egy Novo Redondo-i misz- sziós állomásra a zavaros helyzet miatt már 10 éve nem juthat el a pap. „A ka- tekéták azonban biztosítják továbbra is a keresztény életet: keresztelnek, és — a püspökség engedélyével — házasságkötéseknél végzik a liturgiát. Vezetésük alatt a múlt évben háromszor is összeült az egyházközségi tanács.“ A katekéták működése az utóbbi években új irányokat követ. Régebben a katekétának rendszerint nem társi, hanem alárendelt viszonya volt a misszionáriushoz. Emiatt, főként a felszabadulást megelőző években, nem egyszer kollaboránsnak, sőt a „fehérek lakájának" tekintették őket nacionalista körökben. A katekéták kiképzését maga a helyi misszionárius végezte. Tőle is kapták azután fizetésüket, vagy rajtuk keresztül szerezhették meg a megélhetéshez szükséges földdarabot. A Zsinat hatására mindenütt törekszenek arra, hogy a katekéták az egyházmegyétől vezetett központokban teljes kiképzést kapjanak. Ne csak betanítsák a „kiskatekizmust“, hanem képesek legyenek megfelelni a felnőtt katekumenek kérdéseire is. Külön súlyt fektetnek arra, hogy a katekéta egész családját, feleségét és gyermekeit is bevonják a kiképzésbe: csak így hirdetik példájukkal is az evangéliumot. Több helyen pedig elérték már, hogy a katekéták önkéntes munkatársak legyenek. Rendszerint ugyanis kiképzésüket missziós-adományok teszik lehetővé. Tehát adják majd ingyen, amit ingyen kaptak. — Ezek a próbálkozások nem mindenütt alkalmazhatók minden további nélkül. Gyakran jó katekétának bizonyul egy írni-olvasni nem tudó, de buzgó személy. Másutt, pl. Zambia egyes vidékein az egyházmegye néhány teljesen képzett és főállású katekétát alkalmaz, akik maguk képzik ki és vezetik az önkéntes katekétákat. A régi katekéták az egyházi élet szinte minden területén segítették a misz- szionáriusokat. Manapság egyes feladatok elvégzésére külön munkatársakat jelöl ki a püspök, illetve a plébános. Bobo-Dioulasso (Burkina Faso államban) püspöke pl. sürgeti, hogy a helyi közösségekben a katekéták mellett legyen „írástudó" (lettré), aki felolvassa a nagyrészt analfabéta híveknek a szentírást, körleveleket; „liturgista", aki az imákat, énekeket vezeti; „közösségi felelős" („kotegi"), aki ügyel, hogy az egyházközség és a kisközösségek működjenek. A legjelentősebb újítást Malula bíboros, Kinshasa érseke hozta létre. 10 éve iktatta be az első „bakambi“-kat: egyházközségi vezetőket. Papnélküli plébániák teljes vezetését bízta önkéntes munkatársként dolgozó világi hívekre. Az első kurzust nyolcán végezték el. Közülük három már nem működik, mint mo5 65
