Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Benkő Antal - Jálics Ferenc: Dél-Amerika prófétai egyháza

latkozott az utóbbi 5 évben a brazil püspöki kar: Az Egyház és a földkérdés, Az élet és a család alapértékei, Keresztény megfontolások a politikai helyzetről, Városi telkek és a lelkipásztorkodás, Az egyházi bázisközösségek a brazil egyházban, Észak-Kelet: kihívás a brazil egyház küldetésében (Észak-Kelet, a „Nordeste“ Brazília legszegényebb része).

A püspöki kar szoros kapcsolatot tart fenn mind a lelkészkedő papsággal, mind pedig a hívekkel. A brazil egyházi élet nagykorúságára, valamint a püspöki kar beállítottságára jellemző, hogy havonta 80-100 oldalas füzet közli az elmúlt hetek eseményeit. S ebben a legnagyobb helyet a püspöki kar teljes vagy bizottsági gyűléseinek kimerítő jegyzőkönyve foglalja el. 10-20 sorban hozza, névszerint, az egyes püspökök hozzászólását, véleményét. Az érdekelt olvasó világosan követheti a különböző csoportok felfogását, a közös vélemény kialakulását, megszavazását. Egy több mint 300 tagú karnál nem csodálkozhatunk, hogy eltérő vagy egyenesen ellentétes felfogások merülnek föl. Az a reményt keltő, hogy ezt népükkel is tudatják. Függetlenségük kinyilvánítása nagyban hozzájárul, hogy a hívek, a bázisközösségek is vállalhassák feladataikat.

3. A felszabadítás! teológiák

„Egy szegény arcon felismerni a szenvedő Krisztus vonásait, aki azon keresztül szólít és kérdez minket.“ A pueblai dokumentum szavai jól foglalják össze a felszabadítási teológiák misztikáját, lelkiségét, valamint jelzik kiindulópontját s módszerét.

Hol lenne fontosabb erről elmélkedni, gondolkozni mint a legkatolikusabb földrészen, Dél-Amerikában, amely azonban egyszersmind kiáltó nyomort és igazságtalanságot tár a szemlélő elé.

Peruban székelt a spanyol gyarmatok egyik alkirálya. Fővárosában gazdag templomok, régi egyetem. Az Andesek alacsonyabb részén azonban nyomorgó indiánok tömegei. Régi faluközösségeiket máig megőrizték, de nincstelenek; a föld nem az övéké. Az országot az egyik forradalom rázza meg a másik után. Az egyház vezetői, az értelmiség komolyabb tagjai kiutat kerestek a káoszból. 1968-ban Juan Alvarado Velasco tábornok ragadja magához a hatalmat. Új hangokat üt meg első beszédében: Nacionalista, humanista, keresztény, népi és felszabadító programot hirdet. Az ember lesz az új társadalom alapértéke. Nem akar sem kapitalista, sem kommunista rendszert, hanem olyat amelyikben a nép részvétele biztosítva van, s amely az igazságért és szabadságért küzd. Földreformot hajt végre, államosítja a bankokat, fontosabb vállalatokat... A papság egyik része, az UNIS mozgalom tagjai mégis sok mindent kritizálnak, mert a szép kezdeményezések és tervek a végrehajtók merevsége és önzése miatt zátonyra futnak.

Ilyen környezetben született és dolgozott Gustavo Gutierrez. 1968-ban előadásra hívják meg. Témája: a fejlődés teológiája. Ekkor még ezt tartották a

56