Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Benkő Antal - Jálics Ferenc: Dél-Amerika prófétai egyháza

kozás 'kiépítői főleg a jezsuiták. A kontinens több pontján keletkeznek ilyen falvak.

De ezeknek a még ma is megcsodált településeknek sincs nyugalmuk. A felderítő útra induló, vagy a közelben lakó telhetetlen „fehérek" és „mamelu- kok“ (félvérek) kirabolják a redukciókat, elhurcolják a lakókat. Máskor, a rabszolgasorsra kényszerített indiánok lázadnak fel, követelik szabadságukat. A redukciók sorsát megpecsételi a jezsuiták kiűzése. Virágkorukban még kb. 150.000 indiánnak nyújtottak békés keresztény otthont ezek a közösségek. A XVIII. század végén már alig 30.000-en élnek bennük. A XIX. század elején pedig teljesen megszűnnek. Az indiánok tetemes hányada nem éli túl a viszontagságokat. Másik része beolvad, összeházasodik a fehérekkel. Főleg azonban az Andesekben és a Rio del Plata környékén megőrzik nyelvüket és szokásaikat, jóllehet a társadalom szélére szorulnak. Nem beszélik az urak nyelvét, a spanyolt; a birtok a hódítók leszármazottjainak kezében maradt. Bolívia lakosságának több mint a fele ma is indián (kecsuát és aymarát beszélnek), 30 százaléka pedig mesztic. Ecuadorban kb. 35 százalék az indián és ugyanannyi a mesztic. Paraguayban pedig a lakosság 95 százaléka mesztic/indián; majdnem mindenki beszéli a guaranit. Peruban a lakosság kb. fele indián és 30 százalék a mesztic. Itt a kecsua 1975 óta hivatalos nyelv a spanyol mellett. Chilében kevés a tisztán indián eredetű lakos, jóllehet kb. 40 százaléknál érezhető az indián beütés.

Időközben a nagybirtokok üzemeltetésére Afrikából hurcoltak be rabszolgákat. Ezt még Las Casas is megtűrte! Később a folyamat borzalmas méreteket ölt. A becslések szerint csak Brazíliába 3,600.000 néger rabszolgát hoztak be kb. három évszázad alatt. Leszármazottaikat (nagyrészük „mulatt“) ma 35 millióra becsülik Brazíliában. De erős az afrikai eredetű népréteg Kolumbiában és Venezuelában is. Csaknem tisztán európai leszármazottak lakják Argentínát és Uruguayt. — Az Afrikából behurcoltak sorsa még borzasztóbb volt az indiánokénál. Gyakran megesett, hogy a behajózottak fele már a tengeri úton elpusztult. A legtöbbjüket kíméletlenül adták el embervásárokon. Testi-lelki segítséget próbáltak nekik nyújtani megérkezésükkor a szeretet hősei, mint pl. Claver Szent Péter Carthagénában (Kolumbia). A keresztvízzel szinte kivétel nélkül minden négert leöntöttek. A hit elemei azonban csak a felületen maradtak náluk. A keresztény szentek és szertartások védelme alatt máig folytatják Afrikából hozott vallási életüket, vagy legalábbis egy erősen keverék (szinkre- tista) vallásosságot gyakorolnak. Brazíliában külön vallási közösséget is alkotnak (umbanda), amelynek szertartásait sok katolikus is látogatja.

II. Különböző utak

A gyarmatosítás idejének egyháza alapjában véve egységes képet mutat Latin-Amerikában, jóllehet egyik részét a portugálok, a másikat a spanyolok vették birtokukba. A XIX. század elején függetlenítik magukat a kolóniák, új

4

49