Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Babos István: A katolikus egyház Észak-Amerikában

gálát; Kereszty R.: A karizmatikus mozgalom Amerikában, 66. Szolgálat; Sue- nens L. J.: Új Pünkösd).

A Cursillo (Kis Kurzus) és a Marriage Encounter (Egymásra találás a házasságban) spanyol eredetű mozgalmak, de igen termékeny talajra találtak Amerikában. Mindkettőben aktív szerep jut a pappal együttműködő világi vezetőknek. Ez utóbbiak előadásai, tanúságtételei, lelkes részvétele külön mély benyomást keltenek az új tagokban, érdeklődőkben. Mintegy tüzet gyújtanak a hasonló problémákkal küszködő világi emberek szívében. - A Kis Kurzus a lelki- gyakorlatból indult ki, és a „személyes megtérés“ rendkívülien hatékony eszközének bizonyul. A résztvevők között nem szakad meg a kapcsolat a kurzus befejezése után. A Marriage Encounter pedig kifejezetten célozza a házastársak együttes lelki elmélyülését, fejlődését. Módszerében központi helyet foglal el a házastársak közötti párbeszéd újjáélesztése, megvilágosítása, hogy így jobban szerethessék egymást, gyermekeiket és megfelelhessenek Isten elvárásainak.

Ezeknek a mozgalmaknak hatását nem lehet számokban kifejezni. Tagadhatatlan azonban, hogy ahol gyökeret vernek, az egyházközségi élet megújulását lényegesen segítik.

A jóléti társadalom, ellenhatásként, gyakran kiváltja a hívekben az elnyomottak, az útszélre sodortak utáni érdeklődést, a velük való törődést. Ez Amerikában az eddig elnyomottak (kisebbségek) jogaiért való harcba szállást is jelentette. Küzdelem indult meg az indiánok, a négerek, a nők jogaiért. Ami a társadalomban történik, hat az egyház életére is. Sok katolikus csoport fáradozik azon, hogy biztosítsák a kisemmizettek jogait. A nők egyenjogúságának előmozdítása mintegy zászlóvivője ezeknek a küzdelmeknek. Annyira központivá vált, hogy az amerikai püspökök új pásztorlevelet terveznek a kérdésről. Mit szólnak mindehhez a hívek? Az America című lap teljes számot szentelt ennek a kérdésnek. Erre alapozva igyekszünk a probléma mai helyzetét összefoglalni.

Itt is, mint majdnem minden kérdésben a két szélsőséges csoport a leghangosabb. Az egyik oldalt a nők jogaiért „férfiasán“ harcolók csoportja alkotja. Úgy vélik, hogy anatómiájuk más végzetet adott nekik és ezért olyan forradalomról álmodnak, amely új, nőknek megfelelő vallást, erkölcsi elveket, tudományt és történelmet teremt, aminek vezérelve inkább a tudatalatti, nem pedig az okoskodás. Ezzel szemben a második csoport a régi „házi erényeket" védi, amit romantikus színekben mutat be, elfeledkezve arról, hogy nem is olyan régen valóban elnyomás alatt éltek a nők. Ezért tanácsolja Sydney Callahan pszichológus a püspököknek: kövessék a középutat, amit ő képvisel. Ez kiszélesíti a nők jogait, de elkerüli a túlzásokat, mert megerősíti, hogy „Krisztusban nincsen férfi és nő“. Sally Cunneen újságíró-nő szerint a nők mozgalma két fontos dologra akarta felhívni az egyházi vezetők figyeltnét. „Először, nem lehetünk igazán Isten népe, ha előbb nem vagyunk képesek emberi módon

42