Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Babos István: A katolikus egyház Észak-Amerikában

A fent említett levelének harmadik pontja a következő elvet magyarázza: „Ha egy dolgot meg lehet változtatni, mindent meg lehet változtatni.“ Az utóbbi huszonöt évben a katolikusok szemtanúi voltak annak, hogy az egyház bevezette a helyi nyelvet a liturgiába, nős embereket diakónussá szentelt. Megengedte, hogy laikusok olvassanak és áldoztassanak, rábízta a plébániák vezetését szerzetes testvérekre és nővérekre. A papoknak megengedte, hogy bérmáljanak. Egy kifinomult érzékkel rendelkező teológusnak mindez érthető, de másokat meglep. Ez utóbbiaknak azt mondani, hogy egyes eljárások bevezetése (pl. hogy a diakónus feloldozást adjon) képtelenség, önkényesnek látszik“.

Vannak, akik nem látják a hivatáskrízist olyan sötéten. Az America lap egyik vezércikke szerint „A hivatásfelelősök az ország különböző részeiről úgy vélik és abban reménykednek, hogy a papság számának a csökkenése különleges alkalom arra, hogy a világiak egyre nagyobb szerephez jussanak az egyházban. Több megnyilatkozásból az tűnik ki, hogy jelenleg az együttműködés a papság és a világiak között — ami hozzátartozik az egyház lényegéhez — kezdeti és bizonytalan stádiumban van. A probléma megoldását talán elősegíti a hivatáskrízis“.

Ennek az együttműködésnek egyik formája a jezsuita önkéntesek mozgalma, amit más szerzetesrendeknél is megtalálunk. A jezsuiták iskoláikban és a plébániákon sok nagylelkű fiatallal találkoznak, akik hajlandók egy-két évre bekapcsolódni apostoli munkáikba: akár a külföldi missziókban, akár a belföldi szociális, karitatív vagy nevelő vállalkozásaikba. Ez a pár év szolgálat döntően befolyásolja azok életét, akik továbbra is világiak maradnak. Másrészt, ha nem is tömegesen, de néhányan beléptek a Társaságba. Ez is igazolja P. Burghart fent említett tételét: A hivatását szerető és azt meggyőződésből végző pap példája vonz.

III. MOZGALMAK, TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ, TEOLÓGIAI IRÁNYOK

Az amerikai püspökök körleveleit tárgyalva láthattuk már, hogy tevékenységük nemcsak a jelent befolyásolja. Sejteti a jövő irányait is. A következőkben kifejezetten ki akarunk emelni néhány olyan tényezőt, amely — véleményünk szerint — jelentős szerepet tölt be az amerikai katolikus élet közeli jövőjében is.

Mozgalmak — küzdelmek

Virágzanak a különböző lelkiségi mozgalmak. Ezek között külön fejezetet érdemel a katolikus karizmatikus mozgalom. Amerikából indult útjára és kifejezi az igényt, hogy megtapasztaljuk és megtapasztaltassuk másokkal is a Lélek erősítő, vigasztaló, szeretetbe torkolló működését. Ennek ellenére csak említést teszünk róla, mert több tanulmány és könyv ismertette már kialakulását, fejlődését (I. Takács J.: Karizmatikus megújulás az Egyházban, 22. Szol41