Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Babos István: A katolikus egyház Észak-Amerikában

lést. Megváltozott a tanári kar összetétele is: 1962-ben a tanári kar 70 %-a szerzetes és pap, a többi világi. Ma fordított a helyzet, de örvendetes, hogy a katolikus középiskolák tanárai vallásosabbak - több közöttük a hivő, temp­lomba járó és imádkozó ember —, mint a katolikus vagy össznépesség átlaga. A tanári kar összetétele és a hit átadásának formája megváltozott az elemi iskolákban is. Pl. a hangsúly az elméleti tudásról áthelyeződött a helyes maga­tartásra és cselekvésre. Statisztikai adatok rámutatnak, hogy a katolikus isko­lákban nagyobb a fegyelem, kedvezőbb a légkör a tanulásra, és a példával való nevelés hatékonyabb. Éppen ezért a legtöbb katolikus szülő vállalja az anyagi áldozatot: Mint az ország polgárai fizetik az iskolaadót, de ezen felül viselik a katolikus iskola fenntartásának a terheit is. Tudják, hogy ezekben az iskolák­ban se minden rózsás. Itt is felüti fejét az alkohol és kábítószerek élvezése, fegyelmi kilengés, nemi szabadosság. De azt is látják, hogy az ilyen problémák is könnyebben kezelhetőek, ha több a személyes kapcsolat a tanárok és a diá­kok, illetve szüleik között, ami jellemző az amerikai katolikus iskolákra. A plébánia az állami és nem-katolikus privát iskolák katolikus növendékeit sem hanyagolja el. A „Hitoktatás Műve“ tagjai ingyen nyújtanak nekik katoli­kus hitoktatást. A nagyobb plébániákon képzett, főfoglalkozású hitoktató ké­szíti elő az anyagot és képezi az önkéntes hitoktatókat. A kisebb plébánián a pap, vagy egy önkéntes munkatárs vezeti a hitoktatási munkát. Az oktatás maga történhet a tanulmányi idő alatt (release time), amikor az állami iskolá­ból átengedik a fiatalokat a plébániára vagy a katolikus iskolába hittanra. De történhet az iskolaidő után is, vagy a plébánia keretén belül, vagy a hitoktatók lakásán, kisebb csoportokban. A hitoktatás területén sok a tennivaló, de sok a lehetőség is. Tankönyvek, oktatási eszközök bőségesen állnak rendelkezésre. Mindjobban látják azonban, hogy több gondot kell fordítani a hitoktatók képzésére, hogy ne csak jóakarat legyen bennük, hanem értsék is a mesterségüket. Egyre inkább hangsúlyoz­zák, hogy a plébániáknak vállalni kell az anyagi áldozatot ezen a téren. Le kell mondaniok esetleg olyasmiről, ami jó és szép lenne (művészibb oltár, miseru­hák stb.), és figyelmüket elsősorban az ifjúság nevelésére kell fordítaniok. Az egyház vezetői: a püspökök „Az ilyen kedves ember, mint Weakland érsek jobban tenné, ha továbbra is imádkozna és ránk hagyná az üzleti és gazdasági ügyeket.“ így fakadt ki egy Mllwaukee-i ékszerész, amikor megtudta, hogy Weakland érsek tagja annak a bizottságnak, amelyik az egyház szociális tanításáról szóló püspöki körlevelet fogalmazza. Az ilyen hangok már a második, kisebb erejű hullámból jöttek. Az első hullám mennydörgésszerű egyetértés volt a hívek részéről: „Kihívás a békére: Isten ígérete és a mi válaszunk“ című pásztorlevéllel. A pásztorlevél megjelenése előtt sem töltötték az amerikai püspökök min­den idejüket a térdeplőn. A II. Vatikáni Zsinat előtt sok időt fordítottak „a tégla 38

Next

/
Thumbnails
Contents