Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Krisztus egyháza Ázsiában

A japán protestáns hittudós, Kitamori Kazó, már 40 évvel ezelőtt igen figyelemre méltó könyvet írt „Az Isten fájdalma" címmel. Azt fejtegeti, hogy az Atyaistennek nem lehetett közömbös, hogy Fiát a keresztfán szenvedni látta. A sze- retetre méltatlan emberek iránti isteni szeretet vitte Jézust a keresztre. Ez olyan fájdalmat okozott az Atyának, mint amilyen fájdalmat Ábrahám érzett, amikor fiát, Izsákot, feláldozni készült. Jóval később figyeltek fel európai teológusok, mint Moltmann, von Balthasar, Varillon az „Isten fájdalmára“, „szenvedésére". Meg kell vallanunk, hogy ez az istenkép sokkal jobban megfelel az evangéliumi kinyilatkoztatásnak, mint a görög filozófia „változatlan, örök Létező" fogalmára hivatkozó, az Isten fájdalmát és szenvedését tagadó hagyományos teológiai eszmélődés. Ázsia teológusai nem vetik el ugyan az Isten filozófiai megközelítését, de előnyben részesítik a krisztusi kinyilatkoztatás állításait. „Az Isten szeretet — írja egy indiai hittudós. Inkább szeretet az Isten, mint hatalom, vagy bölcsesség. Istennek ezt a benső életét és lényegét nyilatkoztatta ki Jézus élete és főképp halála." Egy másik indiai hittudós pedig így vall: „Az önmagát kiüresítő és föláldozó jézusi szeretet nyilatkoztatja ki az Isten természetét. Az Istenség valamennyi egyéb tulajdonságát, például a mindentudását, mindenhatóságát stb. ennek a végtelenül szerető Lénynek fogalmából kiindulva kell értelmezni“.

Ázsia keresztény teológiája nem annyira gondolatrendszerek kiépítésében, mint inkább az Isten szépségének és jóságának élményszerű felragyogtatásá- ban alkot nagyot. A szabályokból és rendelkezésekből álló vallás helyett a tettet, az emberi viszonyok ápolását, sürgető, a megértő, meg-nem-ítélő, inkább a minden egyes személyt irgalmas szeretettel átfogó kereszténység kezd épülni Ázsia egyházaiban. Még csak a kezdet kezdetén vagyunk, de megnyílt az út, mely nagyszerű jövő felé vezet.

Krisztus Egyháza Ázsiában. Sok százezer vértanú dicsőségétől ragyogó egyház. A nyugati keresztények gőgjétől és viszályaitól sokat szenvedett egyház. Egyre új tavaszok szelétől éltetett egyház. Az emberiség jövőjétől terhes világban kis nyájként nagy reményekkel élő egyház. Az evangélium fiatalságát duzzadó életerejével tükröző egyház. Szenvedés ennek az egyháznak a múltja; számtalan problémával terhes a jelene; de reménnyel teljes a jövője. Adja Isten, hogy mint a keleten felkelő nap, úgy árassza el Krisztusnak, a szeretet napjának fénye ezeket a népeket, kikért Krisztus — mint mindenkiért — meghalt és feltámadt.

31