Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Krisztus egyháza Ázsiában

pökök nagy része indonéz, a papi és szerzetesi hivatások száma nagy, sok a keresztség. 1923-ban 275.000 volt az ottani katolikusok száma; 1964-ben számuk másfélmillióra, 1982-ben pedig 3,660.000-ra növekedett. Úgy látszik, hogy úgy mint Koreában, Indonéziában is most érkezett el egy olyan „időpont, melyet az Atya szabott meg saját tetszése szerint“. A jövőt persze itt is csak Isten tudhatja. A gazdasági nehézségek és a mohamedánok között itt is jelentkező radikális mozgalmak aggodalomra adnak okot. Adja Isten, hogy ne jöjjön új jégverés, hanem beérjenek a gyümölcsök.

Vietnamba csak a 17. században jutott el a kereszténység, de az elvetett mag jó talajba huilt. Néhány évtized alatt többszázezerre növekedett a katolikusok száma. A vietnami egyháznak az a sajátossága, hogy kezdettől fogva a pápai Hitterjesztési Kongregáció irányítása alatt állott és misszionáriusai nagy súlyt fektettek vietnami papok kiképzésére. Ök jelentik, a vietnami apácákkal együtt az ország kereszténységének gerincét.

Fagyhullámok kezdettől fogva látogatták ezt a virágzó egyházat is. Az uralkodók a konfuciánus társadalmi rend megbolygatóit látták a keresztényekben. Több mint százezerre becsülik a 200 éven át folytatódó zaklatások alatt életüket áldozó vértanúk számát. Főképp Ming-Mang (1820-41) ésThu Duk (1847-83) császárok alatt folyt véres keresztényüldözés, melynek számos áldozatát az egyház a boldogok soraiba iktatta. Az 1883-tól 1954-ig tartó francia gyarmati uralom vallásszabadságot hozott ugyan és segítette az egyház intézményeinek kiépítését, de a vietnami háború és annak kimenetele új fagyhullám beköszöntését jelentette. Az egyház tevékenységét szigorúan korlátozzák; csak nagy ritkán sikerül engedélyt kapni papszentelésre. Vietnam 2,800.000 katolikusa azonban ma is hűségesen éli és vallja hitét. Osztályrészük most Krisztus keresztje is, melyből azonban biztosan megint, valamikor, valahogyan feltámadás sarjad.

A Fülöp-szigetekről hosszabb tanulmányt közölt már folyóiratunk (I. Szolgálat 51. sz.).

Utoljára maradt Japán, mely élő példája az ázsiai kereszténység sorsának. Xavéri Szent Ferenc hozta az evangéliumot ebbe az országba, 1549-ben. Érkezését egy csodálatos keresztény tavasz követte: 100 év alatt 400.000-re emelkedett a keresztények száma. De nemsokára beköszöntött és 300 évig tartott egy borzalmas jégverés. A 26 szentté avatott és 221 boldoggá avatott vértanú csak kis töredéke annak a seregnek, mely a 16. századtól a 19. század végéig szűk börtönökbe zsúfolva, lassú tűzön égetve, forró kénes vízzel öntözve, jeges vízbe fagyasztva, napokon át fejjel lefelé bűzös verembe lógatva maradt hű mindhalálig Krisztus-hitéhez. Japán 1869-től kezdi megtűrni a kereszténységet, és 1945-től teljes a vallásszabadság. A századokon keresztül titokban hitüket megőrző keresztények leszármazottai, valamint számos új keresztény megtérése folytán ma ismét 420.000-re emelkedett az itteni katolikusok száma. Protestánsok is kb. ugyanennyien vannak. Ebben az ultramodern,

28