Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Krisztus egyháza Ázsiában
szó sem lehetett a kínai művelt vezető réteg keresztény hitre térítéséről. A legnagyobb baj pedig az volt, hogy Ázsia népeinek szemében a kereszténység egy öntelt, idegen kultúrákat lenéző, meg nem értő „nyugati vallás“ képét öltötte magára. A „kínai szertartások“ vitája azonban nem állította le teljesen a hittérítő munkát. A buzgó misszionáriusok sikeresen dolgoztak tovább főképp a szegényebb néprétegekben. Egy új kor kezdődött 1858-ban, amikor a nyugati nagyhatalmak nyomására a kínai kormány ezeknek kiváltságokat, a kereszténységnek pedig teljes vallás- és működési szabadságot biztosított. A katolikus misz- sziók védnökségét a nagyhatalmak közül Franciaország vállalta. Számos misz- szionárius özönlött az újonnan megnyílt terepre és buzgó munkájuknak meg is volt az eredménye. Az 1940-es években több mint 3 millió volt a kínai katolikusok száma, és mellettük virágzott számos protestáns közösség is. Ennek az új tavasznak azonban nagy árnyoldalai is voltak. A nyugati nagyhatalmak önző, erőszakoskodó, imperialista politikája mélyen megalázta a kínai népet és kiváltotta jogos gyűlöletét. A misszionáriusok pedig, bár jóakaratú, buzgó emberek voltak, nem tudtak kilépni a nagyhatalmak árnyékából. Ugyanakkor az egyházon belül is érvényesek voltak még a „kínai szertartásokat“ tiltó rendelkezések. Minden Kínába induló hithirdetőnek meg kellett esküdnie arra, hogy ezeket a szertartásokat elveti. Az egyház vezető állásaiba csak európaiak kerültek, az egyre gyarapodó kínai papság pedig csak alárendelt szerepet kapott, ami persze ellentéteket váltott ki. így az idegenek iránt érzett jogos ellenszenv egyben elkerülhetetlenül a kereszténység iránti ellenszenvvé is lett. Azonban a katolikus egyházon belül is, habár túl későn, megindult egy mozgalom ennek a fonák helyzetnek megváltoztatására. A nagy fordulat XI. és XII. Piusz korában következett be. XI. Piusz felszenteli az első kínai püspököket. Ezek száma a következő években rohamosan gyarapszik. 1936-ban és 1939-ben a római Hitterjesztési Kongregáció két rendelete engedélyezi a „kínai szertartások“ végzését és eltörli az azok elvetéséről szóló eskü kötelességét. Francia- ország lemond védnökségi tisztéről. Egy kínai bíboros és számos kínai püspök vezetésével, a külföldi hithirdetők mellett, 2.700 kínai pap, 5.100 kínai szerzetesnő és nagyszámú katekéta és katekétanő dolgozik a missziós munkában: plébániákon, katolikus iskolákban, kiváló katolikus egyetemeken és számos jótékonysági intézetben. így végre megvalósult minden feltétel arra, hogy a kínai katolikus egyház gyümölcsöskertje dús termést hozzon. Azonban éppen ekkor köszöntött be egy új jégverés. A második világháború és a kínai polgárháború megtépázza a missziókat és egy új társadalmi és politikai rend veszi kezdetét. Minden külföldi misszionáriust kiutasítanak az országból, számos kínai pap kerül börtönbe, megszerveznek egy Katolikus Hazafias Társulatot, mely szakít a pápával és római engedély nélkül szentel püspököket. A katolikus Egyház elnyomása az úgynevezett Kulturális Forradalom éveiben érte el tetőfokát. Célja az volt, hogy a kereszténység minden emlékét kiirtsa. 25