Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Krisztus egyháza Ázsiában

szó sem lehetett a kínai művelt vezető réteg keresztény hitre térítéséről. A leg­nagyobb baj pedig az volt, hogy Ázsia népeinek szemében a kereszténység egy öntelt, idegen kultúrákat lenéző, meg nem értő „nyugati vallás“ képét öltötte magára. A „kínai szertartások“ vitája azonban nem állította le teljesen a hittérítő munkát. A buzgó misszionáriusok sikeresen dolgoztak tovább főképp a szegé­nyebb néprétegekben. Egy új kor kezdődött 1858-ban, amikor a nyugati nagy­hatalmak nyomására a kínai kormány ezeknek kiváltságokat, a kereszténység­nek pedig teljes vallás- és működési szabadságot biztosított. A katolikus misz- sziók védnökségét a nagyhatalmak közül Franciaország vállalta. Számos misz- szionárius özönlött az újonnan megnyílt terepre és buzgó munkájuknak meg is volt az eredménye. Az 1940-es években több mint 3 millió volt a kínai kato­likusok száma, és mellettük virágzott számos protestáns közösség is. Ennek az új tavasznak azonban nagy árnyoldalai is voltak. A nyugati nagyhatalmak önző, erőszakoskodó, imperialista politikája mélyen megalázta a kínai népet és ki­váltotta jogos gyűlöletét. A misszionáriusok pedig, bár jóakaratú, buzgó em­berek voltak, nem tudtak kilépni a nagyhatalmak árnyékából. Ugyanakkor az egyházon belül is érvényesek voltak még a „kínai szertartásokat“ tiltó rendel­kezések. Minden Kínába induló hithirdetőnek meg kellett esküdnie arra, hogy ezeket a szertartásokat elveti. Az egyház vezető állásaiba csak európaiak ke­rültek, az egyre gyarapodó kínai papság pedig csak alárendelt szerepet kapott, ami persze ellentéteket váltott ki. így az idegenek iránt érzett jogos ellenszenv egyben elkerülhetetlenül a kereszténység iránti ellenszenvvé is lett. Azonban a katolikus egyházon belül is, habár túl későn, megindult egy moz­galom ennek a fonák helyzetnek megváltoztatására. A nagy fordulat XI. és XII. Piusz korában következett be. XI. Piusz felszenteli az első kínai püspököket. Ezek száma a következő években rohamosan gyarapszik. 1936-ban és 1939-ben a római Hitterjesztési Kongregáció két rendelete engedélyezi a „kínai szertar­tások“ végzését és eltörli az azok elvetéséről szóló eskü kötelességét. Francia- ország lemond védnökségi tisztéről. Egy kínai bíboros és számos kínai püspök vezetésével, a külföldi hithirdetők mellett, 2.700 kínai pap, 5.100 kínai szer­zetesnő és nagyszámú katekéta és katekétanő dolgozik a missziós munkában: plébániákon, katolikus iskolákban, kiváló katolikus egyetemeken és számos jótékonysági intézetben. így végre megvalósult minden feltétel arra, hogy a kínai katolikus egyház gyümölcsöskertje dús termést hozzon. Azonban éppen ekkor köszöntött be egy új jégverés. A második világháború és a kínai polgárháború megtépázza a missziókat és egy új társadalmi és politikai rend veszi kezdetét. Minden kül­földi misszionáriust kiutasítanak az országból, számos kínai pap kerül börtön­be, megszerveznek egy Katolikus Hazafias Társulatot, mely szakít a pápával és római engedély nélkül szentel püspököket. A katolikus Egyház elnyomása az úgynevezett Kulturális Forradalom éveiben érte el tetőfokát. Célja az volt, hogy a kereszténység minden emlékét kiirtsa. 25

Next

/
Thumbnails
Contents