Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Krisztus egyháza Ázsiában

baj, hogy az újonnan felfedezett világ missziózásáról a spanyolok és portugálok saját elképzelésük szerint akartak gondoskodni. Hihetetlen önteltséggel csak az európai kultúrát tartották értéknek és a kereszténységet európai kulturális formáiban akarták rákényszeríteni az egész világra. Közép- és Dél-Ame- rikában ez az eljárás sikerrel is járt, bár a helyi kultúrák csaknem megsemmisültek. De az akkori európai kultúrával legalábbis egyenrangú hatalmas Kínai Birodalommal szemben az ilyen térítő módszer nem volt eredményes.

Az imperialista hittérítő módszer fonákságát felismerték egyes katolikus hithirdetők, köztük Xavéri Szent Ferenc, aki azért vándorolt mindig keletebbre, hog> kiszabaduljon a portugál gyarmatosítók befolyásköréből. A portugálok ugyanis erőszakoskodásaikkal és kereszténytelen viselkedésükkel akadályozták apostoli munkájukat. Szent Ferenc, miután Japánt megjárta, elérkezett egészen Kína kapujáig és 1552-ben ott halt meg, fiatalon, egy partmenti szigeten, hiába várva a megígért kínai hajóra, mely őt a Tiltott Birodalomba csempészte volna. Életáldozata azonban nem volt hiábavaló. Példáján felbuzdulva, az általa képviselt missziós módszert még következetesebben alkalmazó olasz jezsuitának, Ricci Máténak, sikerült 1583-ban engedélyt kapnia a Kínában való megtelepedésre. 1601-ben már a fővárosban, Beijingben találjuk őt. Tökéletesen megtanulja a kínai nyelvet és jelírást; kínai tudósok ruházatát viseli; csodálattal és tisztelettel tanulmányozza a kínai bölcs, Konfucius, írásait; kínai nyelven írt könyvei általános elismerést aratnak. A nyomában érkező jezsuita misz- szionáriusokat a kormány szívesen látja. Többen közülük csillagászati ismereteik és egyéb szakképzettségük jóvoltából vezető állásokat töltenek be a császári udvarban. A kínai megtérők száma egyre növekszik és a 17. század végén eléri a 300.000-t. Ricciék nem követelték meg a kínai keresztényektől, hogy elhagyják kultúrájukat. Még azt is megengedték nekik, hogy a Kínában szokásos szertartásokat elvégezzék, Konfucius és őseik tiszteletére.

Kezdetben a római Szentszék támogatta ezt az eljárást. A Hitterjesztési Kongregáció által 1659-ben kiadott utasítás arra buzdítja a hithirdetőket, hogy ne kívánják meg a megtérőktől szokásaik, szertartásaik és életmódjuk megváltoztatását, hacsak ezek nem ellenkeznek világosan a keresztény hittel és erkölccsel. Óvakodjanak attól, hogy a helybeli hagyományos szokások elvetésével elidegenítsék maguktól és felbosszantsák az embereket; téves felfogásokat és szokásokat pedig csak nagyon óvatosan és fokozatosan küszöböljenek ki. Még arra is megjött a Szentszék engedélye, hogy a misét kínaiul mondják. Sajnos azonban egyes szűklátókörű hithirdetők vakbuzgó ellenkezése miatt a római hatóságok nemsokára megváltoztatták álláspontjukat. XI. Kelemen pápa, 1715-ben, majd XIV. Benedek pápa, 1742-ben, betiltotta a Konfúcius és az ősök tiszteletére tartott „kínai szertartások" végzését.

Ez a döntés végzetes csapást mért a kínai missziókra. Megint fagy dermesztette meg a viruló vetést. A kereszténység iránt eddig jóindulatot tanúsító császár, Kang-shi, elidegenült a kereszténységtől és elnyomásához fogott. Már

24