Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Krisztus egyháza Ázsiában
(Jn 12,24). Mert e világ urai jönnek, mennek. De „aki Isten akaratát teljesíti, az megmarad örökké“ (1Jn 2,17). Kína Ázsia 2 milliárd 732 milliónyi népessége közül 1 milliárd 2 millió a Kínai Népköztársaság lakosa. így hát világos, hogy mind a múltban, mind a jelenben és jövőben, Ázsia kereszténysége szempontjából Kína és a keresztény egyház viszonya döntő fontosságú. A kínai kereszténység ősrégi. Egy 781-ben, Kína akkori fővárosában állított keresztény emléktábla felirata szerint, 635-ben jöttek az első keresztény hithirdetők Perzsiából a Középső Birodalomba. Érkezésüket egy első kínai tavasz követte, de néhány évszázados virágzás után a fagy és jégverés hirtelen véget vetett ennek a reményteljes kezdetnek. Tavaszi virágzás — hirtelen fagy; dústermésű gyümölcsöskert — könyörtelen jégverés: Ázsia kereszténységeinek ez a törvénye nemcsak egyszer, hanem kétszer-há- romszor is megvalósult Kína egyháztörténelmében. És ami a legszomorúbb: ezekben a csapásokban többször bűnrészes volt a keresztények magatartása is. Kína első perzsa hithirdetőit a történelemkönyvek „nesztoriánusok“-nak szokták nevezni. De az óhozzájuk közelálló mai közel-keleti keresztények hevesen tiltakoznak az ellen, hogy őket és elődeiket Krisztus isten-emberségét tagadó „nesztoriánus“ eretnekeknek minősítsék, igaz, hogy az akkori perzsa egyház főkép politikai okokból szakított a bizánci egyházzal és nagyra becsülte a szíriai származású Nestoriust. Tanait azonban nem eretnek módon, hanem a khalkedóni zsinattól is követett hithű keresztény formában értelmezték. A 9. században egy elnyomás fagya ugyan megcsípte a zsenge vetést, de a 11. században új erőre kapott és a 13. századi mongol uralkodóház korában virágkorát élte. A Kínát meghódító mongol vezér Kubilai anyja keresztény volt. Ennek a császárnak hívására érkezett 1294-ben Beijingbe egy csoport ferences, kiknek egyike, Monte Corvinoi János, lesz Kína első katolikus püspöke. Sajnos azonban, a ferencesek érkeztével beköszönt Kínába is az ázsiai keresztény missziók egyik rákfenéje: a keresztények közötti egyenetlen kedés. Az újonnan jött ferencesek és a régi „nesztoriánus“ keresztények egymást kritizálták, egymás ellen dolgoztak. Mindkét fél azonban egyképpen elkövette azt a hibát, hogy a kínaiakat elnyomó mongol uralkodó réteg jóindulatára támaszkodott. így aztán, amikor a kínaiak 1386-ban lerázták a mongol igát és a nemzeti Ming-uralkodóház vette át a hatalmat, könyörtelen jégverés zúdult a kereszténységre. Nincsenek történelmi adataink arról, hogy miként folyt le ezeknek a keresztény közösségeknek kiirtása, de tény az, hogy sem a régi perzsiai eredetű kereszténységnek, sem a ferencesek által teremtett újabb keresztény közösségeknek hírmondója sem maradt, Kína pedig minden külföldi behatástól elzárkózó Tiltott Birodalommá vált. Amikor a 16. században megjelentek Távol-Keleten a portugál felfedezők hajói, új lehetőség nyílt a kereszténység elterjedésére. Csak az volt a nagy 23
