Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Krisztus egyháza Ázsiában

mint a tavasz hirtelen érkezése. Már duzzadtak a rügyek, a bimbók, és egyszerre csak, a tavaszi nap áldott melegére, kipattannak a rügyek, ezerszínű virágok pompájába öltözik a rét. Évente több mint 100.000 a felnótt-keresztség, sőt a szám 200.000 felé halad! 100 év kellett hozzá, hogy az üldözött kis nyájból egymilliós egyház legyen. Alig tíz év kellett, hogy ez a szám megkétszereződjék. Valószínűleg idén (biztosan jövőre) a koreai katolikusok száma meg fogja haladni a kétmilliót.

Hogy történt ez? Sokszor tettem fel ezt a kérdést koreai barátaimnak, de nem tudnak kielégítő választ adni. Persze felsorolhatnánk sok részleges okot: a bizonytalan politikai helyzet arra ösztönzi az embereket, hogy valami örök, megingathatatlan értéket keressenek. A társadalom már nem annyira nyomorult, hogy az emberek csak a mindennapi kenyérre tudnának gondolni, de még nem annyira jómódú, hogy az anyagelvűségbe ragadjanak. A katolikus egyház vezetői, Kim biborossal élükön, bátran kiálltak a politikai üldözöttek védelmében és a társadalmi igazságosság mellett. Koreában nincs elterjedve másik világvallás, mely a kereszténység fellépése előtt már elfoglalta volna a terepet. A rámenős, bátor, áldozatkész kóreai jellem jól reagál Jézus felhívására, a hősies életre. A püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők túlnyomó többsége kóreai, úgyhogy a katolikus egyház nem tesz külföldies benyomást stb. De mindezek az okok nem elegendőek. Hasonló helyzetben levő más ázsiai országban nem tapasztalunk ilyen hirtelen keresztény tavaszt. A végső ok csak az lehet, hogy eljött az „időpont“, eljött „a kegyelem órája, melyet az Atya szabott meg saját tetszése szerint“.

Mikor tavaly II. János Pál pápa Koreában járt, mindenki érezte a kereszténytavasz fuvallatát. Az ötnapos látogatás csúcspontja a seul-i szabadtéri mise volt. Közel egymillió ember gyűlt össze a hatalmas téren. Az első sorokban ültek annak a 103 kóreai vértanúnak leszármazottai és rokonai, kiket a pápa ez alatt a mise alatt avatott szentté. A lelkes tömeg, a rengeteg áldozó, a meghatottságát elrejteni nem tudó pápa, a számtalan pap, kispap, apáca, a hívők dörgő szenténeke, felejthetetlen élmény volt. Tudták-e, sejtették-e a vértanúk, kiket 100-200 évvel ezelőtt börtönbe vetettek, ütlegeltek, fojtogattak, hazaárulóként becsméreltek és végül lefejeztek vagy agyonvertek, hogy áldozatuk százszoros termést hozó búzaszem halála lesz? Szenttéavatásuk után rohamosabban gyarapszik a hitoktatásra jelentkezők száma. Ezért, ha így megy tovább, Dél-Kőrea nemsokára keresztény ország lesz.

Ha így megy tovább ... De tudhatjuk-e ezt? Ennek csak Isten a tudója. Újra lecsap-e a hirtelen fagy erre a friss vetésre? Ázsia országai kereszténységének múlt és jelen történelme bizonyság arra, hogy ez nem irreális feltevés. Csak egyet kell billennie a politikai helyzetnek és mindent pozdorjává zúzhat egy könyörtelen hatalom. De azt is bizonyítja az ázpiai kereszténység története, hogy az ilyen jégverés sem lesz végleges pusztulás. Búzaszem halála volna ez, mely valahol, valamikor, valamiképpen ismét „sok termést hoz"

22